(János 4,5-42)

Szamáriaiakkal létrejött találkozásokról, a velük történt kapcsolatokról ritkán esik szó az evangéliumokban. Sőt, az evangéliumokban az Üdvözítőnek egy erre vonatkozó utasítása is megjelenik: „szamaritánus városba ne lépjetek be” (Mt 10,5). Ezek a szavak akkor hangzanak el, amikor az Üdvözítő prédikálni küldi apostolait. Ennek ellenére olvasunk olyan történeteket, ahol Krisztus szamáriaiakkal találkozik. 

Miért és hogyan keletkezett a zsidók szakítása a szamáriaiakkal? A dolog abban áll, hogy a szamáriaiakat tisztátalanoknak tartották. Sajátos elképzeléseik voltak, annak ellenére, hogy hittek az egy Istenben és tisztelték az Ószövetség első öt könyvét. A hitbéli eltérések és történelmi események azonban megosztották ezt a két rokon népet. Olyan mélyen, hogy ez állandó ellenségeskedésben nyilvánult meg.

És íme, János evangélista beszámol egy rendkívüli találkozásról, amely a Jákób kútjánál történt a szamáriai asszonnyal, a tanítványok távollétében. A beszélgetés számos tanulságot tartalmaz, ennek során az asszony felismerte, hogy akivel beszél, nem csak egy egyszerűen arra járó zsidó ember. Először csak prófétának nevezi, de utána már Messiásnak vallja. Végül a szamáriai város lakói, akik az asszony szavára kijöttek hozzá, így tesznek vallomást: „Hisszük, hogy Te vagy valóban a Krisztus, a világ Üdvözítője.”

Milyen bámulatos hitvallás! Az evangéliumban csak egyetlen alkalommal halljuk azt, hogy Krisztust a világ Üdvözítőjének nevezik. És ezt éppen szamáriaiak mondják ki, akikkel a zsidók nem érintkeztek, akiket eretnekeknek tartottak!

Van még egy másik kivételes körülmény is. Izráel lakói azért hittek a Krisztusban, mert csodákat cselekedett, betegeket gyógyított, vakoknak visszaadta szemük világát, halottakat támasztott, az emberek pedig, látva Krisztus jeleit, hittek benne.

Az Úr olykor szemrehányást tesz hallgatóinak azért, hogy „nem hisznek, amíg nem látnak csodákat és jeleket”. Most pedig Szamáriában Krisztus nem tett egyetlen csodajelet sem, jóllehet a szamáriai asszony egész életét feltárta, elmondta, hogy ki ő valójában. És a szamáriaiak csodatételek nélkül is megvallják, hogy Krisztus az egész világ Üdvözítője.

Rajtuk kívül számos pogány nép fogja a későbbiek során Krisztust Isten Fiának és a világ Üdvözítőjének vallani, akik közül sokan lettek szentek, vértanúk, szentéletűek és szentéletű főpapok, mint Csodatévő Szent Miklós püspök is, akiknek ma tartjuk májusi ünnepét (május 9/22.). Aki számos csodát és jelet tett, irgalmas segítő, közbenjáró volt, reménytelen bűnösök jó útra terelője, szívekbe látó, aki kieszközöli számunkra azt, amit nem érdemlünk meg. Ma is nagy szükségünk van a szent főpap imádságaira, hiszen a haláltól, az éhségtől, a megcsúfolástól, a háborútól mentette meg embereket.

(Ford. I. T.)

This post is also available in: orosz