(Részletek kisebbik legendájából)

1 Ha felismerjük, hogy a szentek érdemei “fölírvák az életnek könyvében”, és emlékezetük “az Úr előtt szüntelen”, bizony felette üdvösnek nyilvánítjuk, hogy valamit a jók életéről és tetteiről példának az utódok nemzedéke számára írásba foglaljunk. Ezek Krisztusért hűségesen harcoltak, s harcukért szerencsésen megkoszorúztattak; ha mi munkálkodásuk utánzására törekszünk, miként Pál mondja: “Istennek örökösei” leszünk, “örököstársai pedig Krisztusnak”. A vértanúk viadala az anyaszentegyházat nap mint nap megkoszorúzza, a hitvallók hív nyeresége megújítja, s ennyi sok fényességgel felcifrázva csillog a föld forgandó tengelye körül. Sok olyan dicsőséges harcukat látta egykor a világ, melyet elzárt az idők vénsége, a hívők emlékezete pedig nem őrizte, “mert sose zengte meg égi dalnok”. De hallgassunk a régiekről, melyeket már számba venni nem lehet – tudjuk úgyis, Isten előtt az örökkévalóságban dicsőségük soha el nem évül -, térjünk azokra, amikből előadásunk szövődik.  Continue reading →