Tizennyolc évvel ezelőtt, 2004. január 14-én, az Úr Körülmetélésének ónaptár szerint ünnepén (jan. 1/14.) szentelték püspökké Márk metropolitát a moszkvai Krisztus Megváltó székesegyházban, Jegorjevszki püspök kinevezéssel és a moszkvai egyházmegye vikáriusaként.
Ezen a napon főpásztorunk a rjazanyi Krisztus Születése székesegyházban tartott ünnepi liturgiát. A templom papsága és hívei nevében elhangzott köszöntés után Márk metropolita az alázat témájának szentelte tanítását, amelyre a legjobb példát maga az Úr Jézus Krisztus adta számunkra:
„Nem véletlen, hogy Urunk nyilvános tanítását is ezzel kezdi Hegyi Beszédében: ’Boldogok a lélekben szegények.’ Nemcsak tanított erről, hanem példát is mutatott. A Karácsony, amelyet nemrég ünnepeltünk, az öröm mellett megmutatja Urunk alázatát, hiszen kiüresítette magát és egy lett közülünk.
Számos esemény volt Urunk földi életében, amelyeken keresztül megmutatkozott bámulatos alázata. Krisztus Urunk megkeresztelkedését három evangélista is elbeszéli: Máté, Márk és Lukács. Ámde János evangélista hallgat magáról a megkeresztelkedésről, jóllehet a többiekhez hasonlóan megörökíti Keresztelő Szent János prédikációját. Hogyhogy nem szól magáról a megkeresztelkedésről?
Azért nem szól, mert János apostol úgy beszél a Keresztelőről, mint Krisztus tanújáról. A Keresztelő küldetése nem az volt, hogy megkeresztelje Krisztust, hanem az, hogy bemutassa Izráelnek. János apostol, a szeretett tanítvány olyan mély tanítást ad Krisztusról evangéliumában, hogy nem tartotta szükségesnek megemlíteni, hogy Krisztus is megkeresztelkedett. Emlékezzünk, hogyan ellenkezett János Krisztus előtt: „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj engem.” De az Úr így válaszolt: „Így kell most nekünk minden igazságot betöltenünk.” Íme, ez az igazság, amiről Urunk beszélt, más tetteire is érvényes lett földi életében.
A körülmetélés szertartása minden Jézus-korabeli zsidó számára fontos szertartás volt, egyben a névadás alkalma. Krisztus ekkor a ’Jézus’ nevet kapta, ami azt jelenti: ’az Úr szabadít’. Ez a Jézus életében történt esemény csak Lukács evangéliumában van feljegyezve, aki a történész szemével mindent sorrendben leírt, ahogy erre evangéliuma bevezetőjében is utal. Megörökíti, hogy az Úr olyan nevet kapott körülmetélése során, amely megváltó küldetésére vonatkozott: általa, Isten Fia által, az élő Isten nemcsak népét, hanem az egész föld népeit meg akarja menteni, mindazokat, akik elfogadják ezt az üdvösséget.
Ma dicsőítjük Üdvözítőnket, elsősorban kimondhatatlan alázatáért, amely megnyilatkozott Isten Fia megtestesülésében, de földi életének számtalan eseményében is, amelyek csak részben vannak az evangéliumokban megörökítve. Az Üdvözítő, aki azért jött, hogy megkeresse az elbukott emberi nemzetséget, az alázat példáját hagyta számunkra.
Ihlessen meg bennünket is ez az ideál, az alázat legszebb ideálja, mert csak alázatban lehet valóra váltani azt az engedelmességet, amelyre Krisztus hív el külön-külön mindnyájunkat, hogy betöltsük küldetésünket ezen a világon, és a szoros kapukon keresztül bejussunk a Mennyek Országába.”
(Ford. I. T.)
This post is also available in: orosz