Az újév éjszakáján főpásztorunk a rjazanyi Krisztus Születésének szentelt székesegyházban tartott szent liturgiát. Tanítását Szent Bonifác vértanú példája követésének szentelte:

„Kedves Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus azt hagyta meg tanítványainak és mindnyájunknak, hogy virrasszunk és imádkozzunk, és ne essünk kísértésbe. Ma beköszöntött a polgári újév – ez feltehetőleg a legnagyobb mértékű gyöngeség ideje sok embernél. Az a nap, amelyről az emberek úgy vélekednek, hogy el lehet térni a szokásos mértékektől, lehet pihenni, a józanságot félretenni. Sőt, a szeszes italok fogyasztására úgy tekintenek, mint valami szabályra, melyet be kell tartani az újesztendő köszöntésénél, ráadásul, sajnos, a mai nemzedékekben kialakult az a meggyőződés, hogy ilyenkor a boldogság, a szerencse mintegy automatikusan, emberi erőfeszítéseinktől függetlenül érkezik el. Egyszerűen vidáman, örömmel kell ezt az ünnepet eltölteni, nem kell szégyellni mértéktelenségünket, és a boldogság ránk köszönt, mindössze ezt kölcsönösen kívánnunk kell egymásnak. Sokan gondolkodnak így, és így is élnek. 

Ma Egyházunk Bonifác vértanúra emlékszik (dec. 19 / jan. 1.). Páratlan történet. Római rab volt, erkölcstelen életet élt, átadta magát a bűnnek, de kereste a javulás útját. És ez az elhatározás végül a vértanúk közé vezette. Az üldözések idején kereszténynek vallotta magát, majd kegyetlen gyötrelmeknek vetették alá.

Bonifác vértanú annak a példája, hogyan képes egy ember váratlanul, egyik pillanatról a másikra megtérni, a lelki gyöngeség állapotából a józanság, az imádság útjára térni, és elnyerni a vértanúság koszorúját.

Bonifác vértanú élete mindnyájunk számára példa, akik a lelki gyöngeség állapotában vagyunk. Erőt gyűjtött ahhoz, hogy felismerje vétkeit, kövesse Krisztust, döntő lépést tegyen felé. Hála Istennek, hogy most, ezekben az órákban, melyeknek gyakran a mértéktelenség atmoszférája a sajátos jegye, mi itt, Veletek imádságra gyűltünk egybe, hogy könyörögjünk magunkért, szeretteinkért, városunkért, és egész, sokat szenvedett, de lelkileg alvó népünkért.

Adja Isten, hogy sokan felébredjenek, felserkenjenek az illúzió eme édes bódulatából. Könyörögjünk Istenhez, hogy világosítsa meg a népet, ébressze fel e vétkes álomból, mert csak akkor reménykedhetünk Isten bőséges, gazdag, üdvözítő és minden, e sokat zaklatott világban élő embert megvilágosító irgalmában, amikor kérünk, amikor szemünk az ég felé irányul.”

(Ford. I. T.)

This post is also available in: orosz