A Pünkösd utáni huszonhetedik vasárnapon, amelyen az ónaptár szerint a szent ősatyák emlékét ünneplik, Márk metropolita a rjazanyi Krisztus születése székesegyházban végzett szent liturgiát. Az istentisztelet után elmondott beszédében a főpásztor az aznapi evangéliumi példabeszédről (Lk 14,16-24) szólt, és arra kérte a híveket, vegyék komolyan az üdvösség kérdését, és semmit se halasszanak későbbre:
„Az üdvösség ügyében nagyon fontos, hogy semmit se halasszunk későbbre. Sajnos, amikor erre a fontos, sőt legfontosabb dologra kerül a sor, elkezdjük halogatni a teendőinket, és magyarázkodásba fogunk: vagy azzal, hogy nem vagyunk szentek, ezért nem tudunk úgy tenni, mint ők, vagy más indokot találunk, és azt mondjuk, most még utoljára vétkezünk, de hétfőtől már elkezdünk cselekedni az üdvösségünk érdekében. Van, akinek hosszú távú ’terv’ van a tarsolyában: ’Most a munka a legfontosabb; ha majd nyugdíjba megyek, elkezdek templomba járni, cselekedni az üdvösségemért, tiszta, Istennek tetsző életet élni.’ Ezzel azonban valójában a ma hallott példabeszéd szereplőihez leszünk hasonlóvá.
A hallgatóság soraiból egy ember ezekkel a szavakkal fordult Krisztushoz: ’Boldog az, aki Isten országának vendége’ (Lk 14,15). Az Úr erre a szóra válaszul mondta el a ma hallott példázatot az emberről, aki nagy vacsorát készített, és sok előkelő és ismert vendéget hívott meg. Ők azonban egytől egyig mentegetőzni kezdtek, és azt felelték, nem tudnak eleget tenni a meghívásnak, mert fontos teendőik akadtak. Ez a példabeszéd válasz volt arra a szóra, mely szerint a mennyek országában az emberre boldogság vár, az Úr pedig lényegében azt mondja: már minden elő van készítve! Ez a példabeszéd ugyanakkor nehéz és keserű jóslat saját népéről, amely nem akarta megismerni és követni Üdvözítőjét, vagyis elutasította, hogy bemenjen az Ura által készített vacsorára.
Lukács evangélista hangsúlyozza, hogy már minden készen áll. Más helyeken is külön felhívja a figyelmet arra, hogy az üdvösség már most itt van, nem pedig valamikor holnap érkezik el. Messiási szolgálatának kezdetén Krisztus a názáreti zsinagógában Ézsaiás próféta jövendölését olvassa, majd ezt mondja: ’ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára’ (Lk 4,21). Tehát ma! Ugyanilyen módon adott választ a jó latornak, akit vele együtt szegeztek keresztre, és aki ezekkel a szavakkal fordult hozzá: ’Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!’ Krisztus így válaszolt neki: ’Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban’ (Lk 23,43).
A példázaton keresztül az Úr azt is üzeni nekünk, hogy ne kezdjünk el kifogásokat keresni, és ne halasszuk el dolgainkat holnapra, holnaputánra, ne védekezzünk azzal, hogy nem vagyunk szentek… Senki sem szent. Minden készen van, aki akar, jöjjön a Mennyei Atyához. Mi persze kifogást keresünk, hogy most nincs idő, meg hogy most nagyon nehéz üdvözülni, mivel a világ többé nem keresztény. No de hát a szent ősatyák ideje, akiknek emlékét ünnepeljük, semmivel sem volt jobb, hiszen az erkölcsök durvábbak voltak, mindenütt virágzott a pogányság, az emberek idegen isteneket imádtak, és még az ősi zsidó nép, a választott nép körében is általánosan elterjedt volt a babonaság.
Az idők távoli mélyéből, kétezer évvel korábbi időből, az Üdvözítő újra és újra hív minket: ’Jöjjetek mindannyian a Mennyei Atya Országában rendezett vacsorára, hisz minden készen áll!’ Sajnos azonban a végső valóság az, hogy sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
Kedves testvéreim! Ne zárjuk ki magunkat Isten választottjai közül! Törekedjünk rá, és tegyünk meg érte mindent, hogy bűnös és gyenge mivoltunk ellenére, bemehessünk a Mennyei Atya országában rendezett vacsorára!”
(Ford. T. K.)
This post is also available in: orosz