Az Úrban szeretett főpásztorok, tisztelendő atyák és diakónusok, istenfélő szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!

Szívből köszöntelek Mindnyájatokat Krisztus Születésének fényes ünnepén!

Ezen a szent éjszakán az egész teremtés örvendezik, hiszen „közeledik és eljön most az Úr, a nemzetek várakozása és az világ üdvössége” (Krisztus Születése előünnepének lenyugvási istentiszteletéből). Hosszú évek óta várták az emberek az Üdvözítő eljövetelét, miután a paradicsomból való kiűzetés után  elvesztették a kapcsolatot Teremtőjükkel, elfelejtették, milyen örömet jelent naponként érezni Isten jelenlétét, hallani egészen közelről a hangját, hozzáfordulni, és azonnal választ kapni, tudni, hogy az ember teljes biztonságban van, mert az Úr mellette van.

​Éppen ez az, aminek ma szűkében vagyunk, a biztonság, a védettség és a nyugalom érzésének, mivel a pusztító járvány akadályokat emel életünkben, nehéz valamit előre megmondani, terveket készíteni, amikor a bizonytalanság, hogy mit hoz a holnapi nap, feszültségben tart bennünket és aggodalmakat szül. Ám éppen e nehéz körülmények között érezzük át különös élességgel emberi létünk törékeny voltát, ébredünk tudatára annak, hogy minden újabb napot Isten kivételes ajándékaként kell értékelnünk, és megértenünk, milyen súlyos teher a kényszerű magány, és milyen fontos lehetőséget kapni arra, hogy rendszeresen együtt lehessünk rokonainkkal és közeli barátainkkal.

​Amikor most a jászolba fektetett Isten Gyermekre tekintünk és Tisztaságos Anyjára, s az igaz Józsefre, jegyesére, megértjük, hogy csak az Isten és az emberek iránti szeretet képes megerősíteni bennünket a különböző megpróbáltatásokban, kiűzni szívünkből a félelmet, és erőt adni ahhoz, hogy a jót cselekedjük.

​Hiszen a Szentséges Istenszülő is életének egyik legfontosabb pillanatában szorongatott helyzetbe került – idegen városba, lakatlan helyre, jószágok barlangjába. Mégis a szegényes „barlang fényes palotául jutott a Királynőnek” (az előünnep tropárionja), mivel szívét eltöltötte a Fiú és Isten iránti szeretet, ez a szeretet mindent átalakított körülötte, és a Tisztaságos Szűz nem érzékelte sem a nehézségeket, sem a barlang nyomorúságát. A Teremtő iránt érzett hála és a most született Gyermek iránti gyöngédség elfeledtetett vele minden nehézséget, és láthatóvá tette Isten jóságos Gondviselését minden körülményben, amelyet az Úr a számára készített. Mennyire különbözik ez attól, ahogy mi éljük át az Isten által küldött megpróbáltatásokat, amikor az elszigeteltség idején sokan például még a szülőházukat is börtönnek tartották, csüggedésbe estek és mindent sötét színekben láttak.

Gondolatban az Üdvözítő jászola mellett állva, ahol a Teremtő körül ott van minden teremtmény – az emberek, az állatok és az angyalok – a Szentséges és Fényességes Napfelkelte szolgái (hétfő hajnali kánon, 5. hang), érezzük, hogy körülvesz bennünket Isten szeretete és egyek vagyunk Krisztusban. Vessük hát le magunkról a félelem és a hitetlenség bilincseit, a nyugtalanság és csüggedtség érzését, és halljuk meg Isten Fiának hangját, aki eljön a bűnös világba, és magához hívja a megterhelteket és megfáradtakat, békességet ígérve nekik (Mt11,28). Eljön, és megtanít minket úgy élni, hogy az elveszett paradicsomi boldogság újra valósággá váljon, sőt, még ennél is többet kapunk tőle – azt a lehetőséget, hogy az ember felfoghatatlan és titokzatos módon egyesüljön az Úrral.

A földön megszületett Mennyei Király (az ünnep sztichirái) már mindent elvégzett a mi üdvösségünkért. Nem marad más, mint hogy elfogadjuk a szeretetét és tetteinkkel feleljünk rá – azzal, hogy a parancsolatok szerint élünk, az irgalmasság cselekedeteit cselekedjük, szilárd hitet mutatunk fel, és törekszünk Istennel lenni, nemcsak a bőséges javakat fogadva Atyai kezéből, hanem biztos reménnyel és iránta való bizalommal legyőzni a különböző nehézségeket is. 

Kedveseim, újra és újra köszöntelek benneteket Krisztus Születésének ünnepén! “Senki se tekintse magát kívülállónak az örömünnepen, hiszen mindenkinek van oka örvendezni” – mondja Nagy Szent Leó. „Örvendjen a szent, mert közel kerül a dicsőséghez. Örvendjen a bűnös is, mert elnyeri a bűnök bocsánatát” (Első beszéd Krisztus Születése ünnepére). Küldjön az Úr mindannyiunknak lelki és testi egészséget, el nem múló örömet és éber lelket, és adjon erőt ahhoz, hogy folytassuk munkálkodásunkat, tovább haladva az üdvösség útján. Ámin.

Kirill

Moszkva és egész Rusz pátriárkája 

Krisztus Születésének ünnepén,

a 2021/2022. esztendőben,

Moszkvában