Május 16-án, Húsvét utáni harmadik vasárnapon, amelyen a Kenetvivők Asszonyokra, valamint Arimateiai Józsefre és Nikodémusra emlékezik az Egyház, főpásztorunk a rjazanyi Krisztus Születésének szentelt székesegyházban tartott szent liturgiát. Ott elmondott beszédét foglaljuk most össze:
„A mai vasárnapon emlékezünk meg azokról, akik kivételes hűségükről tettek tanúságot az Úr Jézus iránt, a kenetvivő asszonyokról, akik legyőztek minden félelmet és kétséget. Mellette pedig Arimateiai Józsefről, aki magas tisztséget töltött be az ókori Izráelben, a főtanács tagja volt. Minden nehézség ellenére, amely ezzel a tisztséggel függött össze, nem félt elkérni Pilátustól az Üdvözítő testét, miután a kereszten meghalt. Azt tette, amit a keresztény kötelesség és a lelkiismerete parancsolt számára!
Ugyancsak megemlékezik az Egyház Krisztus titkos tanítványáról, Nikodémusról. Nem sokat tudunk róla. János apostol beszámol arról a beszélgetésről, amely az Üdvözítő földi életében zajlott le közöttük. Nikodémus azok közé tartozott Izráelben, akik megértették, hogy Krisztusnak kivételes küldetése van. Ezt meg is vallotta Krisztussal folytatott beszélgetésében: ’Egyetlen ember sem tud olyan csodákat és jeleket tenni, mint ő, ha nem Istentől jön.’ Ám ugyanabban a beszédében értetlenségét fejezi ki a spirituális világ alapvető megnyilvánulásaival kapcsolatban. Ezért, amikor az Úr beszélget vele, ’mi és ti’ megszólítást használ, az előbbi alatt önmagát és tanítványait érti, az utóbbi alatt pedig Nikodémust, vagyis az ’ehhez a világhoz tartozást’. Mert mit is jelent a ’világ’ János evangélista nyelvezetében? A világ – a szenvedélyek összessége, az a tér, amely e világ fejedelmének, a sátánnak a befolyása alatt áll, és amelyben ennélfogva ’a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége’ uralkodik (1Jn 2,16). Ez a világ ellenséges Istennel szemben, annak ellenére, hogy az Úr azért jött el, hogy megmentse a világot. Az Úr Nikodémust is ehhez a világhoz sorolja beszélgetésükben.
Ám eltelt egy kis idő, és Nikodémus gyökeresen átalakult, valóban ’fentről újjászületett’ (Jn 3,7). Nemhiába emlékezik rá az Egyház, mint ’igazra’, ’szentre’. Hatalmas távolságot küzdött le, amely e Krisztussal ellenséges világ és Isten között feszül. Krisztus világának részese lett.
A kérdés, hogy mi melyik világhoz tartozunk, életbevágó számunkra. Ehhez a világhoz tartozunk-e, amely e világ elemei szerint él, vagy már Krisztus tulajdonai vagyunk, azok között vagyunk, akik az ’övéi’?
Kevés pusztán kereszténynek nevezni magunkat. Át is kell jutnunk annak a szakadéknak a másik oldalára, amely ezt a világot elválasztja Krisztus világától.”
(Ford. I. T.)
Adja Isten, kedves testvéreim, hogy Krisztus titkos tanítványához, Nikodémushoz hasonlóan ne álljunk meg Isten felé megkezdett utunkon, hanem győzzük le életünk folyamán ezt a szakadékot, amely ezt a világot elválasztja Krisztus világától.
This post is also available in: orosz