Főpásztorunk, Márk metropolita május 9-én, Húsvét utáni II. vasárnapon, amelyet Egyházunk Tamás-vasárnapjának, a Húsvét megújításának nevez, a rjazanyi Krisztus Születésének szentelt székesegyházban tartott szent liturgiát és a végén tanítást, amelynek legfontosabb gondolatait osztjuk meg itt olvasóinkkal: 

„A mai vasárnapnak két elnevezése is van: először is, az ’Antipászka Vasárnapja’. Vannak, akik értetlenül állnak eme elnevezés előtt. És joggal, hiszen az ’anti’ előtagnak más jelentését is ismerjük, például: ’antikrisztus’. És tudjuk, hogy ez egyfajta álkrisztust jelöl majd.

Ám az Antipászka mást jelentést hordoz. A görög előtagoknak többféle jelentése is lehet, ebben az esetben pedig az ’utána következő” jelentése van, azaz, a Húsvét utáni vasárnapot jelöli. A másik elnevezés, Tamás apostol Vasárnapja, a ’kétkedő’ Tamást juttatja eszünkbe. Valóban, Tamás kételkedett, és nem azonnal hitt. Ám ez a többi apostolra is ugyanúgy érvényes volt. A Feltámadt Krisztus megjelenései leírásaiban látjuk, mennyi kételkedésről és kishitűségről tettek tanúságot a tanítványok. Tamás apostol pedig valóban erős szavakkal fejezte ki ezt a kételkedést: ’Semmiképpen el nem hiszem, ha nem látom és nem győződöm meg róla.’ Biztosan akarta tudni, hogy a tanítványok előtt megjelent Ember maga a kereszthalált halt és feltámadt Mester.

Tamás apostolt meg kell értenünk. Korábban soha, senki nem hallott, nem beszélt és nem is álmodott halottakból való feltámadásról az ő évszázadában.

Igaz, nincs rá bizonyíték, hogy Tamás valóban megérintette az Úr sebeit. Amikor Krisztus megjelent, hogy Tamást meggyőzze, Tamásnak elég volt látnia a feltámadott Mestert mindazokkal a sebekkel együtt, amelyeket az emberi nemért szenvedett el, és az apostol azonnal hitt is.

Az Úr azt mondta, ’boldogok, akik nem láttak és hittek’. Nem tesz szemrehányást Tamásnak, se másnak, még Péternek sem, aki háromszor tagadta meg Őt. Később azonban háromszor kérdezi meg Pétertől, hogy szereti-e őt, és a háromszori ’szeretlek Uram’ válasz azt tanúsítja, hogy az apostol bocsánatot nyert és újra helye van Krisztus tanítványai sorában. Krisztus szavai, ’boldogok, akik nem láttak és hittek’, elsősorban nem is neki, hanem az Evangélium olvasóinak szól, mindnyájunkhoz, akik testi szemeinkkel nem láthattuk a Feltámadt Krisztust. A mi hitünk – Isten igéjéből, a hallomásból származik, ahogy Pál apostol mondja.

Adja Isten, hogy megőrizzük hitünket Krisztusban, ahogy olvasunk róla az Evangéliumokban, ahogy tudomást szerzünk a meghalt és feltámadt Krisztusról! Újra és újra ki kell állnunk a hit tapasztalatának próbatételét, érezzük a Feltámadt Krisztus segítségét, aki mellettünk áll napi nehézségeinkben, életünk megpróbáltatásaiban. Adja Isten, hogy jóllehet testi szemeinkkel nem láttuk, mindig higgyünk, és ne kételkedjünk!”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz