A világban végbemenő változások az emberi szívből születnek

Márk budapesti metropolita január 24-én a kazanyi Teológus Szent Jánosnak szentelt monostorban tartott főpapi liturgiát. Ott elmondott szentbeszédét foglaljuk össze:

A történelemből jól ismerjük azt a törekvést, amikor az emberek azt tervezték, hogy meg kell változtatni a kormányzás formáját, a vagyont szét kell osztani az emberek között, és akkor kevesebb szenvedés lesz a világon, az élet megváltozik, boldog lesz. Úgy gondolták, mintha Krisztus is egyfajta szocializmust prédikált volna. Mi viszont tudjuk, mindez hová vezetett: nagy és véres polgárháborúhoz, elképzelhetetlen szenvedésekhez.

Kik voltak azok, akik helyesen értették Krisztus felhívását az élet megváltoztatására? Még a 12. században történt, hogy az Oka folyó melletti elhagyatott dombokon néhány barát telepedett meg. Eleinte földbe vájt barlangokban laktak, és csak később, amikor a szerzetesi közösség növekedésnek indult, építettek cellákat a föld felszínén. Ám életük alapjai – szívük válasza, akárcsak a régieké, Krisztus elhívására – változatlanok maradtak. A pusztát választották, és az életben akarták megvalósítani az elhívó szót: »Térjetek meg, változattok meg.« A változást magukon kezdték, és nem másokat buzdítottak arra, hogy változzanak meg, hogy az életük jobbra forduljon. Ők maguk törekedtek erre, és meg is változtak. A puszta helyek benépesült városok lettek, ahol sokan éltek vallásos életet, az Isten Országának ideálja emberek ezreit vonzotta ezekbe a városokba. A Jordán melletti és az egyiptomi puszták is szerzetesekkel benépesült helyekké váltak, akik a világ e megújításának útjára léptek. Mi is, Testvéreim, akik a Jordánhoz eljött Krisztust ünnepeltük, aki azért jött, hogy a világot megújítsa, emlékezzünk erre az üzenetre: a világ életének megújítása velem kezdődik, az én szívem megújításával, nem pedig valamiféle külső változásokkal.

Az emberek nagy többsége, akár a keresztény ókorban, akár ma, a világban él. Számukra a szerzetesi ideál csaknem felfoghatatlan. Ám minden keresztény számára érvényes az a célkitűzés, hogy szívét, önmagát megújítsa. De csak akkor látjuk meg, mi az élet valódi értelme, csak akkor közeledünk a Mennyek Országának kapuihoz, ha nekifogunk, hogy saját lelkünket megműveljük.”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz