Az egyház őszi ünnepeinek sorában van egy, amely a legnagyobb ünnepet, a Húsvétot juttatja eszünkbe: a jeruzsálemi Szent Feltámadás templom fölszentelése, illetve ahogy Oroszországban nevezik, a “Voszkreszenyije szlovuscseje” (a “Feltámadásról nevezett”, szept. 13/26.). Azokban a templomokban, amelyeket ennek az ünnepnek a tiszteletére építettek, ezen a napon húsvéti szertartás szerint végzik a liturgiát.
Márk metropolita, a Magyar Egyházmegye főpásztora, ezen a napon a rjazanyi katonai ejtőernyős iskola területén található Feltámadásról nevezett templomban végzett húsvéti szertartás szerinti főpapi szent liturgiát. A templomot több mint száz éve, 1916-ban emelték. A kommunizmus éveiben használaton kívül volt, csak 2002-ben került sor arra, hogy újjászenteljék. Az ünnep résztvevői ezen a napon egy olyan eseményt idézték fel, amely egy másik csodálatos templom, a jeruzsálemi Szent Sír bazilika történetével függ össze, egy olyan hellyel, ahol Krisztus Urunk keresztre feszítése és feltámadása történt. Erről, valamint az ünnep jelentőségéről beszélt Márk metropolita tanító beszédében.
Kedves testvéreim és ortodox keresztény katonák! A mai ünnepi istentisztelet a Húsvét ünnepének szertartását idézte fel számunkra. Hogyan lehetséges ez, amikor a Húsvét tavasszal van, és a maga idejében már megünnepeltük? Ma miért ilyen módon végeztük a liturgiát, miért hangzottak fel az örömteli húsvéti énekek és a “Krisztus feltámadt” köszöntés?
Az egyházi hagyományok sok száz évesek. Van olyan új hagyomány, amely öt, tíz, húsz, jó esetben száz éve létezik. De ez az a hagyomány, amely a mai ünneppel kapcsolatos, sok száz évre tekint vissza. A Szentföldről, Jeruzsálemből származik. Mindannyian emlékszünk Nagy Konstantin császár megtérésének történetére, hogyan aratott hatalmas győzelmet. A sorsdöntő csata előtt olyan álmot látott, amelyben feltűnt a Kereszt jele. “E jelben győzni fogsz” – hallatszott a biztatás. A csata előtt a császár parancsot adott, hogy a katonák fessék fel pajzsukra a kereszt jelét, minek köszönhetően serege győzelmet aratott az ellenség felett. Miután megértette, hogy a megfeszített Krisztus erejével győzött, elrendelte, hogy hagyjanak fel a keresztények üldözésével, sőt mi több, édesanyja, akit ma az apostolokkal egyenlő Szent Helénaként tisztelünk, elindult a Szentföldre, amely kapcsolatban van Megváltónk életével, földi küldetésével és feltámadásával.
A császárné megérkezett Jeruzsálembe, amelyben abban az időben pogányok éltek. Miután a rómaiak leverték a Kr. u. 70-ben kitört zsidó felkelést, lerombolták a várost, és helyére egy tisztán pogányok által lakott várost emeltek. Azokon a helyeken, amelyek Krisztus életével és feltámadásával voltak összefüggésben, bálványtemplomokat emeltek. A császárné parancsára ezeket lebontották, és helyükre keresztény templomokat építettek. A legfontosabb ezek közül a keresztrefeszítés helye, a félelmetes Golgota-hegy, a másik, ahová a testét helyezték, a feltámadás helye.
Itt épült fel a Feltámadás gyönyörű temploma. Az évszázadok során többször átépítették, lerombolták, majd újból felépítették. Legelőször azonban a IV. században, Nagy Konstantin uralkodása idején készült el és szentelték fel, és mai ünnep, pontosan ennek az eseménynek, a jeruzsálemi Szent Feltámadás templom fölszentelésének állít emléket.
Örvendetes dolog, hogy a mai napon velünk vannak ortodox keresztény katonáink! Kívánom mindnyájatoknak, kedves testvéreim, Isten segítségét. Adja Isten, ahogyan Konstantin császár legyőzte az ellenséget a Kereszt erejével, amikor meghagyta, hogy fessék rá a jelet a pajzsokra és vértekre, úgy ti is legyőzzetek minden ellenséget Krisztus keresztjének hatalmával, hogy megfutamodjanak a Szent és Életetadó Kereszt elől!
Ford. T. K.
This post is also available in: orosz