Szeptember 27-én, vasárnap, ónaptár szerint Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén (szept. 14/27) Márk metropolita a rjazanyi Keresztfelmagasztalásnak szentelt templomban tartott főpapi szent liturgiát. Prédikációját az alábbiakban foglaljuk össze: 

„A kereszt, amely korábban a szégyenteljes büntetés eszköze volt, az Úr kereszthalála és harmadnapi feltámadása által az üdvösség eszközévé, a legszebb ereklyévé vált. Az első századokban, az Úr feltámadása után azonban nem mindenki tudta ezeket az igazságokat azonnal magáévá tenni. Nem hiába írta Pál apostol a keresztről: »mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság« (1Kor 1,23).
Ám manapság az emberek nem a hódítóktól megszabadító királyt várják, mint az ószövetség népe, nem a pogány fogalmakra felépített bölcsességet keresik, mint az ókori görögök, hanem leginkább az örömteli és felhőtlen életet. Meg kell viszont érteni, hogy azt az örömet, amelyet annyira keres az ember, még a hitben is, nem lehet megtalálni a kereszt nélkül. Krisztus feltámadása elképzelhetetlen a kereszt nélkül, akárcsak az üdvösség. Ahhoz, hogy részesülhessünk Krisztus feltámadásának öröméből és gyümölcseiből, előbb vele együtt keresztre kell feszítenünk magunkat, fel kell venni a keresztünket, fel kell mennünk a saját Golgotánkra, mert csak onnan láthatjuk meg saját, Krisztussal együtt végbement feltámadásunkat. A mai ember nehezen teszi magáévá ezt az igazságot, amikor a földi örömet és boldogulást keresi. A feltámadásból fakadó keresztény örömet kész elfogadni, de a szenvedést, a Krisztussal együtt keresztre feszítést már nem.
Mi, akik kereszténynek valljuk magunkat, járjuk végig a maga teljességében Krisztus útját, lássuk meg keresztjét, amelyre értünk ment fel, magára véve az emberiség bűneit, és így lett útjának vége a dicsőséges feltámadás!”

(Ford. I. T.)

This post is also available in: orosz