Isten akaratának eszköze. Liturgia Mózes próféta ünnepén

Szeptember 17-én, Mózes próféta ónaptár szerinti ünnepén (szept. 4/17.), Márk metropolita a rjazanyi Nagyboldogasszony székesegyházban végzett főpapi szent liturgiát. Prédikációjában az Ószövetség egyik legnagyobb alakját idézte fel, aki Isten akaratának hűséges eszközévé vált, és akinek Isten kinyilatkoztatást adott a létezésről, a világ és az ember teremtésének titkáról: 

Ortodox egyházunk életéhez szorosabban kapcsolódik az újszövetségi kor szentjeinek tisztelete. Ezeknek a szenteknek rendszeresen megtartjuk az emléknapját. Ma azonban az ószövetségi idők nagy emberének, az Istenlátó Mózes prófétának emlékét ünnepeljük, akinek élete önmagában is kivételes, tele Isten akarata követésének jeleivel. 

A leendő prófétát kisgyermek korától anyja helyett a fáraó lánya nevelte, aki még csecsemőként megtalálta a folyónál, kiemelte a vízből és Mózesnek nevezte el, ami annyit tesz, “akit a vízből húztak ki”. Jóllehet a fáraó udvarában nőtt fel, közelinek érezte magához népét, és megpróbált tenni azért, hogy sorsa jobbra forduljon. Egy alkalommal haragjában megölt egy egyiptomit, amiért menekülnie kellett. Az Úr azonban akaratának eszközévé tette, és visszaküldte Egyiptomba, hogy megszabadítsa népét az egyiptomi rabságból, a fáraó keserű rabságából, ahogy azt az istentiszteleti szövegek is mondják. Mózes először tiltakozott, mivel nem tartotta magát méltónak és alkalmasnak erre a nagy szolgálatra. Az egyházi énekek szerint beszéde lassú volt és nehezen érthető, vagyis nem volt jó szónok vagy prédikátor. Az Úr azonban elküldte, azért, hogy az ő akaratát hirdesse. A jelek, amelyeket Isten küldött, megtették a hatásukat, és a fáraó elengedte a zsidó népet. Nagy csodák történtek általa, először az egyiptomi csapások idején, majd akkor, amikor a választott nép átkelt a Vörös tengeren. Életének kiemelkedő pillanata volt, amikor feljutott a Sinai-hegyre, ahol Isten átadta neki a parancsolatokat, amelyeket mind a mai napig Tízparancsolatnak nevezünk. 

A Kivonulás könyvében arról olvashatunk, hogy Mózes “látta Istent hátulról”, a hegyen, amelyen éppen tartózkodott, azért, hogy átvegye az isteni kinyilatkoztatást. A próféta élete azonban nem csak ilyen dicsőséges pillanatokból állt. Útján megpróbáltatások kísérték, főleg az alatt az idő alatt, amíg Isten népe a pusztában vándorolt. Negyven éven át tartott a zsidók vándorlása, azért, hogy szívükből eltűnjék a szolgalelkűség, a bálványimádás, az engedetlenség, a kétkedés és kishitűség szelleme. 

Mózes próféta nem érte meg, hogy bejusson az ígéret földjére… Egy magas hegyről megláthatta, de számára nem adatott meg, hogy be is jusson ebbe az áldott országba. Ott is temették el, az ígéret földje kapujában, sírja ismeretlen helyen van. Mindezek ellenére, azok számára, akik olvasták és ismerik az Ószövetséget, Mózes az marad, akin keresztül megjelent Isten ereje, hiszen rajta keresztül, aki átadta magát az Úrnak, és aki Isten eszköze lett, jelek és csodák sokasága történt. 

Adja Isten, kedves testvéreim, hogy földi életünkben mi is meg tudjuk nyitni szívünket Isten előtt, és akaratának alázatos megvalósítói legyünk, ugyanúgy, mint az Istenlátó Mózes próféta, aki azon fáradozott, hogy az Urat szolgálja, és az ő akaratát teljesítse.

(ford. T. K.)

 

 

This post is also available in: orosz