Szeptember 13-án, vasárnap, Szt. Ciprián karthágói püspök vértanú ónaptár szerint ünnepén (†258, aug. 31/szept. 13.), Márk metropolita a rjazanyi Nagyboldogasszony székesegyházban tartott főpapi szent liturgiát. Prédikációját, amelyet a karthágói püspök vértanú emlékének szentelt, az alábbiakban foglaljuk össze: 

„A mai, Istent kirekesztő társadalomnak az egyik betegsége, hogy megpróbálja a hitet és a vallást elválasztani az Egyháztól. Gyakran hallunk kritikát, amelyet az Egyháznak, mint Isten-emberi intézménynek címeznek, azok részéről, akik azt mondják, hisznek Istenben, de az Egyház egy olyan szervezet, amelyben ilyen és olyan emberek, ilyen és olyan vétkek találhatók, ennélfogva, állítják, a lélekben kell hinni. Az Egyház és szertartásai iránt nincsenek bizalommal. Ez a látásmód ― az emberi tudat vétkes megosztottságának következménye. Mi az Egyházban ezt tanítjuk: Akinek az Egyház nem anyja, annak Isten nem Atyja. Ezek a szavak a 3. századból, Szt. Ciprián karthágói püspök vértanútól származnak. Rendkívüli ember volt, rövid, de messze fénylő életet élt. Felnőtt korában keresztelkedett meg, és a keresztség után már két évvel már Észak-Afrika virágzó városának, Karthágónak a püspöke volt. Az üldözések korában élt. Az első hullámban elhagyta a várost, még nem jött el az ideje, hogy végleg magára hagyja nyáját, amelynek a hitben megerősítésre volt szüksége. Majd később visszatért, és vállalta Krisztusért a vértanúságot.

Püspöki szolgálata alatt szembe kellett néznie a hitehagyottak visszafogadásának a kérdésével, akik a kínzásoktól való félelmükben megtagadták Krisztust és áldoztak a pogány bálványoknak. Az is előfordult, hogy a hitben buzgók és erősek sem mindig vállalták a hitvallást Krisztus mellett és a halált. Szent Ciprián elkerülhetetlennek tartotta a penitencia kirovását, a szilárd hit szükségességét Krisztusban, de úgy tartotta, hogy bűnbánat után vissza lehet fogadni az elbukottakat. A fő kérdés tehát az lett, hogy igenis fontos az egyházi közösség és az Egyházban való élet. Hangsúlyozta a skizma bűnének súlyát, amelyet gyakran még vérrel sem lehet lemosni. Szavainak, műveinek fő mondanivalója a Krisztusban való hit, amely nem lehet Egyházon kívüli hit. Az Egyház őrizte meg a hitet, az Egyház tett tanúságot Krisztusról, amelyet az Isteni Evangéliumban fektetett le. Az Egyház a Szentlélek hajléka, Krisztus Teste, rajta kívül nincs üdvösség.

Korunkban gyakran hallani olyan hangokat, amelyek megkérdőjelezik az Egyház iránti bizalmat, kételkednek, a szentségekben való részesedés szükségességében. Ettől óv bennünket Szent Ciprián püspökvértanú, rámutat azokra az igazságokra, amelyet az Egyház kétezer éves szenvedései tesznek hitelessé.

Szeretetett Testvéreim, ne adjuk át magunkat e világ lelkületének, értsük meg és ragaszkodjunk egész életünkben ahhoz az igazsághoz, amelyet Szent Ciprián vallott: Akinek az Egyház nem anyja, annak Isten nem Atyja.” Legyünk mindig közösségben az Egyházzal, hitünk Krisztusban növekedjék, legyünk mindig Krisztus hitének a szilárd tanúságtévői, és soha ne válasszuk el a hitet, a keresztény életet Krisztus Egyházától.”

(Ford. I. T.)

Официальный сайт Рязанской Епархии

This post is also available in: orosz