(Olvasandó: Lk 8,26-39)

Vegyük sorra a gerázai megszállottak csodás gyógyulásáról szóló evangéliumi történet tanulságait.

Jézus Urunk áthajózott a gerázaiak földjére. Urunk mindig tudta, mit miért tesz. Igen tanulságos számunkra. Egyetlen útja sem volt céltalan vagy hiábavaló. Két ember vagy egyetlen ember lelkének megmentéséért is kész áthajózni a Genezáreti tó túlsó partjára, a pogányok földjére. Számára a kilencvenkilenc bárány is kevés. A századikat, az elvesztettet is meg akarja találni. 

És a másik, hogy nem kíméli magát. Az igazi szeretet nem kíméli magát és nem fél. Az igazi szeretet kiűzi a félelmet. Van, amikor az ember nem teszi meg azt a keveset sem, amit elvárnak tőle. Azért mert nincs benne valódi szeretet Isten és felebarátai iránt. A félelme nagyobb szereteténél, ezért fél odaadni magát Isten és felebarátai szolgálatára. A valódi szeretet annál is többet tesz, mint amit kötelezően elvárnak tőle. Ezzel mutatja ki háláját Isten szeretete és az emberek szeretete iránt. És nem fél, hanem örömét leli abban, hogy odaadhatja magát Isten és felebarátai szolgálatára. Jézus, a megtestesült szeretet igazi követői sem kímélték magukat és nem féltek. János apostol így ír róluk a Jelenések Könyvében:

„Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig.” (12,11)

A két megszállott ezt kiáltotta Jézusnak:

»Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?«

Valóban, mi köze a sötétségnek a világossághoz? Hitetlenségnek a hithez? A keresztény ember nem ismerhet megalkuvást. Ha az Úr Jézussal van, őt követi, nem keveredhet bele a világ homályos, nem tiszta, kétértelmű, vétkes dolgaiba! Vagy Istennel vagyunk, törvényei szerint és kegyelmében akarunk élni, magunk körül mindent Isten örök tanításán keresztül akarunk látni és mérni, ehhez akarjuk igazítani, szívünket, gondolatainkat, minden cselekedetünket, vagy ha eltávolodunk, ne adj Isten elszakadunk tőle, észre sem vesszük, minden támpontot elvesztettünk, és ki vagyunk téve az Istennek ellentmondó hatásoknak, erőknek, ami magával is sodorhat bennünket.

Lám a szamáriaiak ─ egy kétes erkölcsű asszony miatt, aki hírül adta nekik, „Jézus elmondott nekem mindent, amit cselekedtem” ─, mind kitódultak hozzá a városból, a kúthoz és kérték, maradjon még náluk. Azért kérték, mivel nem voltak túl messze Istentől, még nem szakadtak el tőle, a maguk módján félték őt, ezért hamar vissza is találtak hozzá. Két napig náluk is maradt, és akkor már sokkal többen hittek Jézusban. Meg is mondták az asszonynak:

»Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.«

Ám nem így tettek a gerázaiak! Nem azt látták, hogy egy isteni erővel felruházott gyógyító, szabadító jött közéjük, hanem csak az anyagi kárt látták. Nem tudták elviselni a több ezer sertés pusztulását, ami a megszállottak gyógyulásának következménye és ára volt. Ha Jézus mellett döntünk, ha őt választjuk életünk Urának, késznek kell lennünk, hogy megfizessük döntésünk árát. Bármilyen drága legyen is az.

Miután a gerázaiak kérték, hogy menjen el tőlük, Jézus bárkába szállt és visszatért oda, ahonnan elindult. Ez is igen tanulságos számunkra. Jézus senkit sem kényszerít a jóra, benne való hitre, iránta való szeretetre, követésére. „Kit lehet egyedül eszes embernek nevezni?” – teszi fel a kérdést Egyiptomi Szent Antal. Csak azt, aki a jót a rossztól biztosan meg tudja különböztetni. Mi azt valljuk, a legfőbb jó számunkra Isten, aki az Úr Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát nekünk:

„Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten (Lk 18,19).”

Akkor pedig a legrosszabb megtagadni, elszakadni Istentől. Ez az eszes válasz azt is jelenti számunkra, hogy mindig jól körül kell néznünk abban a világban és abban a korban, amelybe Isten állított bennünket. Tengeren innen és tengeren túl, Kelettől – Nyugatig, Északtól – Délig és itthon. Fel kell ismernünk, mi az, ami nem csupán látszólag, hanem valóban jó az emberi törekvések között, és mi az, ami rossz. Az előbbit segítsük minden erőnkkel, az utóbbira pedig mondjunk bátran nemet! És Isten, látva buzgóságunkat, mellénk fog állni. És az emberek is, látva buzgóságunkat, annak jó gyümölcseit, hallva egyenes szavunkat, mellénk fognak állni. Erős a reményünk ebben. Azért, mert a jó Isten az embert is jónak teremtette!

I. T.