Márk metropolita tanítása: A bölcsesség – Isten ajándéka

Július 20-án főpásztorunk a rjazanyi Nagyboldogasszony (Szűz Mária elhunyta) székesegyházban végzett főpapi Liturgiát. Az istentisztelet után a főpásztor ezzel a tanító beszéddel fordult a hívekhez: A mai evangéliumban, kedves testvéreim, arról olvastunk, milyen nagy csodálkozást váltott ki a Krisztust körülvevő tömegből, hogy a Megváltó ilyen nagy bölcsesség birtokában van. Rokonai is kérdezgették egymást – honnan ez a bölcsesség? Hiszen nem végzett iskolákat, közismert dolog, hogy apja egyszerű ács, és anyjáról sem tudható, hogy kitűnne tanultságával. Egyébként abban az időben a nők egyáltalán nem végeztek semmilyen tanulmányokat. 

Számunkra természetesen nincs semmi meglepő abban, hogy az Úr ilyen nagy bölcsesség birtokában volt, hiszen tudjuk, ő Isten megtestesült Igéje, a testté lett Bölcsesség. 

A bölcsességről általában sok olyan történelmi személy példáját idézhetnénk fel, akik kitűntek bölcsességükkel, annak ellenére, hogy alig, vagy egyáltalán nem számítottak tanult embereknek. Egyiptomi Szent Mária például mély teológiai tudással rendelkezett – ilyennek ismerte meg őt találkozásuk alkalmával a boldog Zoszimász – holott soha nem olvasta a Szentírást és nem ismert, hogy valaha is komolyabb tanulmányokat végzett volna. Sok hasonló példa van. Ezek közé sorolhatjuk Egyiptomi Szent Antal, a szerzetesség megalapítója, és sok más személy példáját. Akkor mégis mitől voltak ilyen bölcsek? Azért, mert megismerték az élet értelmét, megismerték Krisztust, Isten Igéjét, és az Úr nekik adta a bölcsesség lelkét. 

Ha felidézzük a Pünkösd eseményeit, amikor az apostolok, Krisztus tanítványai megkapták a nyelveken szólás adományát, akkor a szentéletű atyákról és anyákról, és sok más, Krisztus nevében küzdő emberről elmondható, hogy megkapták a bölcsesség ajándékát, azért, hogy ők is eljussanak a Mennyek Országába, és másokat is elvezethessenek oda. Ez valódi bölcsesség, nem az ész játéka, ami oly gyakran jellemzi e világ gyermekeit.

Eszembe jut egy beszélgetés egy emberrel, aki már nincs az élők sorában. Egy híres űrhajósról van szó, aki parlamenti képviselőként arról elmélkedett, mi szüksége van az embernek észre és földi tudásra, amikor azoknak semmi hasznát nem fogja venni az eljövendő életben. Természetesen, amikor az emberi észjárásról beszélünk, az alatt a megszerzett tudást, az olvasottságot, a különböző dolgokban való jártasságot és eligazodást értjük. Az embernek azonban bölcsességre is szüksége van, ami Isten adománya. Ez a bölcsesség nem egyenlő a megszokott emberi műveltséggel, amely sokféle földi élettel kapcsolatos tudással tölti meg az elmét, de nincs köze az örök élethez, mindazon dolgokhoz, amelyeket magunkkal vihetünk a véges földi létünk határán túlra. 

Adja Isten, kedves testvéreim, hogy ne csak a műveltség megszerzésére törekedjünk, hanem a bölcsességre is, melynek az imádságon, Isten igéjén és a teremtés szemlélésén keresztül juthatunk birtokába. Ez az adomány, amellyel az Úr a maga tökéletes formájában rendelkezett, érintse meg legalább egy kissé a mi lelkünket és szívünket is.”

This post is also available in: orosz

Vélemény, hozzászólás?