Főpapi szent liturgia Pünkösd vasárnapján, a Szentháromság ünnepén

Ötven nap telt el Húsvét óta, az ortodox hívők pedig szerte a világon nagy örömmel ünneplik a Megváltó által megígért Vigasztaló, a Szentlélek eljövetelének ünnepét, azt a napot, amelyen megszületett Krisztus egyháza. Ezzel az eseménnyel kezdődött az egyház története, és az egész világegyetem részesült a Lélek megelevenítő erejéből. Pünkösd vasárnapján Márk metropolita Rjazanyban, a Krisztus születése székesegyházban végzett főpapi szent liturgiát. 

Főpásztorunk a Szentháromság ünnepének szentelte beszédét, annak a napnak, amelyen megszületett az egyház, mely a Szentlélekben egyesít egymással minden Krisztusban hívő keresztényt:

Kedves Testvéreim, az egyház számára különleges nap a mai. Amikor azt a szót halljuk, egyház, legelőször talán a templomok jutnak eszünkbe, kupoláikkal, magas falaikkal, fennköltségükkel, a belőlük áradó harmóniával. Az egyház ugyanakkor nem elsősorban a templom, hanem a hívők közössége, azoké, akiket Krisztus tanítása egyesít egymással. 

Nem csak a tanítás az, ami egyesít bennünket egymással. Egyesek teológiai műveltsége sajnos sokszor komoly kívánnivalót hagy maga után, mert a hit alapvető kérdéseiről is csak homályos ismeretekkel rendelkeznek. Az egyház azok közössége, akiket a tanítás és a Krisztus iránti szeretet egyesít egymással. De nemcsak ez. Emlékszünk az evangéliumokból, milyen lelki állapotban voltak Krisztus tanítványai. Egyek voltak az Urunktól és Megváltónktól kapott tanítás befogadása által. Igent mondtak az Úr elhívására, hallgatták az ő igéit, tanulták és befogadták a bölcsesség szavait. Ám amikor eljött a megpróbáltatás ideje, megijedtek, úrrá lett rajtuk a rémület és elveszítették józan ítélőképességüket. Egyedül a meggyőződés tehát még nem elég ahhoz, hogy az emberek egységet alkossanak. 

Nézzétek meg itt, ennek a templomnak a csodálatos építményét! Minek köszönhető, hogy ilyen szilárdan áll? Egyrészt erős, jól kiégetett téglákból épült, de ha csak ez lenne, az építmény összeomlana. Kell valami a téglák közé, ami összetartja őket. Ez a valami pedig a habarcs, a cement. Mi az, ami összetartja az egyházat? A tanítás? Igen, az. De nemcsak a tanítás, főleg azért nem, mivel ezt a tanítást sokan csak felületesen ismerik. A szeretet? Az Úr parancsolatba adta nekünk, hogy szeressük egymást, de van-e bennünk szeretet a másik iránt? Mintha csak halványan próbálnánk megfelelni az életben ennek a parancsolatnak. Akkor hát mi egyesít bennünket egymással? Miért mondta az Úr, hogy a “pokol kapui sem vesznek erőt az egyházon”? Csak azért, mert a keresztények hűek Krisztushoz? Sajnos nem. Kishitűek és hitetlenek vagyunk. Akkor mégis miért kapcsolódnak ilyen nagy ígéretek az egyházhoz, miért olyan erős, hogy kétezer éve olyan sok kísértésnek ellenállt, amelyek a világ részéről érték? Sem az üldözések, sem a társadalomi viszonyok nem tudták eltörölni a föld színéről. Látjuk, a mai időkben is sokan miként viszonyulnak az egyházhoz. Mint egy bevásárlóközponthoz, csak ide a “lelki áruért” szaladnak be. Akkor mégis mi az, ami egyesít bennünket? Mi teszi az egyházat erőssé és legyőzhetetlenné? Igen, a Szentlélek! 

Ma arra emlékezünk, hogyan szállt le a Szentlélek az apostolokra. Az egyház Krisztus teste, benne az élő Vigasztaló Szentlélekkel, akit az Úr megígért a tanítványoknak. Ha bennünk is él a Szentlélek, akkor mi azok a szép kiégetett téglák vagyunk, amelyekből felépül az egyház építménye. 

Ha azonban a Szentlélek idegen a számunkra, ha tisztátalan, szennyes cselekedeteinkkel távol tartjuk magunktól, messze kerülünk az egyház szellemiségétől, képletesen szólva, annak építményétől. A Szentlélek megerősíti az egyházat, ezért nem tudták legyőzni sem a római császárok, sem a zsarnokok, sem a diktátorok. Emberi hatalom nem tudott erőt venni rajta. 

Ne felejtsük el tehát, mi is teszi erőssé az egyházat. Ha a Szentlélekben élünk, az egyház részei vagyunk. Az apostolok példája legyen előttünk, amikor a Szentlélek erejére gondolunk. Ő az, aki a gyengét erőssé, a gyávát rettenthetetlenné teszi. Adja Isten, hogy mi is megerősödjünk a Szentlélekben. Hogy ne úgy gondoljunk a templomra, mint egy helyre, ahova eljövünk, hogy kérjünk valamit Istentől. Meghallgat-e minket Isten, ha így teszünk? Nem csak azt kéri tőlünk, hogy imádkozzunk hozzá, hanem azt is, hogy részei legyünk az egyháznak. Azt kéri tőlünk, hogy legyünk az egyház gyermekei. Legyünk tehát azzá, legyünk a fény gyermekeivé! Igyekezzünk, hogy magukévá tegyük az egyház lelkületét. Akkor leszünk igaz tagjai az egyháznak, ha a Szentlélek templomává válunk.

This post is also available in: orosz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.