Minden Isten kezében van. Márk metropolita prédikációja

 

Május 5-én Márk metropolita szent liturgiát tartott a rjazanyi Krisztus Születése székesegyházban. Főpásztorunk a liturgia után mondott tanító beszédét a „jelekről” szóló evangéliumi olvasmánynak szentelte:

„A mai evangéliumban, Kedves Testvéreim, Szent János apostol újra a jelekről beszél nekünk. Többek között idézi azt a beszélgetést, amit a Megváltó és ellenfelei, a farizeusok folytattak. Ezek a következő szavakkal fordultak az Úrhoz: „Mózes mannát adott népünknek a pusztában. Te milyen jelt mutatsz?” (vö. Jn 6,30-31). Hogy megértsük ezeket a szavakat, tudnunk kell a következőket. Az ószövetségi írók elképzelése szerint a Messiásnak második Mózesként kell majd megjelennie, és ugyanazokat a jeleket kell felmutatnia és azokat a csodákat kell cselekednie, amelyeket Mózes tett, illetve még annál is nagyobbakat. Ezért kérdezik az Urat – kísérteni akarva őt – milyen jeleket tesz, ha ő a második Mózes, a Messiás? 

Az Úr ezt válaszolja nekik: nem Mózes, hanem az én Atyám táplált titeket mannával a pusztában.

Ami a jeleket és csodákat illeti, az Úr egész földi élete során jeleket és csodákat tett. Igen, voltak olyanok, akikből ezek a jelek megdöbbenést, értetlenséget váltottak ki. Voltak, akik kétségbe vonták a jeleket, és nem kevesen voltak, akik csodálkozással fogadták őket. Ennek ellenére Krisztust keresztre feszítették. Az emberek nem veszik észre, és nem ismerik fel a jeleket, amelyek Isten akaratából a világban történnek.

Vannak, akik úgy beszélnek, lám a járványban papok és a szerzetesek is megbetegedtek és meghaltak, biztosan nem tartották be az egészségügyi szabályokat, Isten nem segített neki. Nemrég hallottam egy orvos, hívő ember véleményét, aki olyan betegeket kezelt és kezel, akik elkapták ezt a rettenetes betegséget. Milyen tapasztalatokat szűrt le mind ebből? Azt mondja, kétség sem férhet hozzá, Isten akaratán múlik, ki marad életben, és ki hal meg. Ezt a tanulságot szűrte le ez a hívő ember a mostani események fényében! Egy példa: behoztak a kórházba egy 93 éves beteget, aki túl volt egy agyvérzésen. Betolták őt az osztályra. Ki az, aki itt még bármiféle esélyt lát? Ám a legrosszabb mégsem következett be. A beteget a kórházi kezelés után gyógyultan hazabocsátották.

Egy másik példa: egy 26 éves, egészséges, erős férfi, aki a kezelés ellenére belehalt a betegségbe. Sok más ilyen példa van még. Egy és ugyanazon tények, de micsoda különbség van a tények értelmezésében. Mitől függhet ez? Attól, ami a lelkünkben van. Attól, mondta a Megváltó, hogy a szemünkben tisztaság és világosság van-e vagy sötétség. Attól függően fogjuk fel mi is a világban történő eseményeket, attól függően fogadjuk vagy nem fogadjuk el, értjük vagy nem értjük meg a jeleket, amelyeket az Úr küld. Természetesen, ezek közül a leghatalmasabb – Krisztus feltámadása.

This post is also available in: orosz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.