Kedves fivéreim és nővéreim!
KRISZTUS FELTÁMADT!
Isten kegyelméből már a húsvéti ünnepkör harmadik vasárnapját ünnepeljük, amelyet Egyházunk bölcsen a kenetvivő asszonyok istenfélő cselekedetének szentelt.
A kenetvivő asszonyok és az apostolok – a hit két sajátos útját tárják elénk. Az elszánt és lángoló Péter, aki kész volt halálba menni az Üdvözítőért, a Szentlélek megvilágosító eljövetele előtt úgy tűnik nem volt olyan bátor és erős a hitben, amikor az életet valódi veszély fenyegette. A többi tanítvány is, saját népük fiaitól tartva, ugyancsak otthagyták az Urat félelmükben a legválságosabb órában.
A csöndes és szelíd asszonyok, akik földi vándorlása során végig kísérték Krisztust, szó nélkül álltak a kereszt mellett, és szívükben az Úr Jézussal együtt keresztre feszítették magukat. Senkinek semmit sem kívántak bizonyítani, nem kívántak maguknak tisztséget az Úr jobb vagy bal oldalán az ő Országában. Egyszerűen és szerényen, türelemmel és mély alázattal szolgáltak Krisztusnak. Lehet, hogy éppen ezért méltatta őket arra a nagy kegyre, hogy apostolai lettek maguknak az apostoloknak, a jó hírt vitték az Üdvözítő legközelebbi tanítványainak.
Ma kivételesen tanulságos számunkra az ő istenfélő cselekedetük. Az utóbbi hetekben igen szokatlan próbatételen kellett keresztül mennünk. Veszedelmes betegség érte el népünket. Már sok ember életébe került, köztük vannak Egyházunk papjai is. Több ezer ember szenved a kórházakban, az orvosok és ápolónők pedig önfeláldozó küzdelmet folytatnak megmentésükért. Még több ember kényszerül otthoni bezárkózásra, el kell viselniük, hogy nem érintkezhetnek szeretteikkel, gyakran anyagilag is súlyos helyzetbe kerülnek.
Kedveseim, nagyon jól megértem, milyen nehéz helyzetben vagytok. Mindannyiótokkal mélyen együtt szenvedek. Higgyétek el, nem vagytok egyedül, a pátriárka Veletek van. Minden gondolatok, imám Veletek kapcsolatos. Minden nap kérem Istent, irgalmazzon nekünk, hogy ez a nehéz megpróbáltatás minél hamarabb elhagyjon bennünket, és újra együtt lehessünk az eucharisztia szentségében, és „egy szájjal és egy szívvel” dicsérhessük az Urat.
Már a járvány kezdetén világossá vált számomra, hogy veszedelmes és alattomos kórral kell szembenéznünk. A papok és az idős hívők kerültek a legkockázatosabb rétegbe. Az utóbbi napokban már jó néhány tiszteletreméltó papot és az Egyház sok hű gyermekét veszítettük el. Mint elöljáró, mindig is átéreztem felelősségemet a papságért és a népért.
Nagy bánattal határoztam el magamat arra, hogy arra kérjelek Benneteket, átmenetileg ne látogassátok a templomokat. Túlzás nélkül mondom, ezek életem legnehezebb szavai voltak. Soha nem kellett semmi ehhez hasonlót mondanom. Ám a felelősség terhe, amelyet az Egyház elöljárója visel, olyan, hogy nemcsak a pátriárka tisztjének rangját veszi magára, hanem vele a püspöki kar, a papság és a hívő nyáj minden lelki fájdalmát. Ez a fájdalom mindig a szívemben van, amikor a sok millió ortodox hívőre gondolok, akik szomjaznak arra, hogy Krisztus Szent Titkaiban részesedjenek, és most nem tudják átlépni szeretetett templomuk küszöbét; amikor a szolgálattévő papokra gondolok, akik zárt ajtók mögött tartják az istentiszteleteket, és anyagilag is nehéz helyzetben vannak.
Amiként a hit szeretet nélkül nem hoz az embernek gyümölcsöt, úgy a keresztény együttérzésnek is látható gyümölcsöket kell hoznia. Ezért jómódú és Egyházunk iránt jóindulattal viseltető emberekhez fordultam egy alázatos kéréssel, hogy küldjenek anyagi támogatást szolgálattévő papjainknak. Hála az Úrnak, kérésem meghallgatásra talált. Természetesen, lehet, hogy ez nem hoz gyökeres változást, de mindannyiónknak meg kell ma tenni azt, ami erőnkből telik, hogy felebarátainkon segítsünk. Őszinte köszönetet mondok mindazoknak, akik a bonyolult gazdasági helyzet ellenére, amelyen ma nekünk és az egész világnak át kell mennie, valódi keresztény készséget mutattak arra, hogy segítsenek felebarátaiknak. A könyörületes Úr fizesse meg nekik jócselekedeteiket.
Annak ellenére, hogy magam is, akárcsak közületek sokan, most elzártságban kell, hogy éljünk, szüntelenül értesülök a drámai eseményekről, amelyek városokban és falvakban történnek a járvány idején. Amennyire lehetséges, igyekszem támogatni az önkéntesek erőfeszítéseit valóban aszketikus szolgálatukban. Minden önkéntesnek, élén Panteleimon püspökkel, akivel napi kapcsolatban vagyok, és tőle a szükséges tájékoztatást is megkapom, különleges hálámat szeretném kifejezni, mivel rájuk közvetlenül illenek Krisztus Urunk szavai:
„Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám” (Mt 25,35-36).
Különleges hálámat szeretném kifejezni az orvosoknak is. Ők ma az első sorokban küzdenek a betegséggel, valósi hősiességet tanúsítanak és hűséget hivatásukhoz, amiről csak őszinte csodálattal lehet beszélni.
A bonyolult körülmények ellenére, mindenkor meg kell őriznünk lelki békénket, nyugalmunkat és megfontoltságunkat. Kerüljünk minden háborgást, gyűlölködést, ne keressünk állandóan ellenséget, és Isten mentsen attól, hogy bárkit is átkozzunk, amely teljességgel idegen a keresztény embertől. Emlékezzünk az Úr szavaira:
„Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35).
Isten nem hagyja el Egyházát és hű szolgáit. Arra kérlek Benneteket, ne essetek kétségbe, ne csüggedjetek, imádkozom Mindannyiótokért, és Titeket is kérlek, imádkozzatok értem, pátriárkátokért.
A feltámadott Krisztus irgalmával és mindenható hatalmával ezt a csapást is legyőzzük, mert „Istennek minden lehetséges” (Mt 19,26). Csak maradjunk állhatatosak a mostani megpróbáltatásokban, kitartóak az Úrba vetett reményünkben. Ahogyan a kenetvivő asszonyok is türelemmel és szelídséggel hittek Benne, amiként a titkos tanítványok, József és Nikodémus is mellette maradtak. A Szentírás szavaival fordulok Hozzátok:
„Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek” (1Kor 16,13).
Az Úr pedig megőriz bennünket kegyelmével. Ámin.
+ Kirill
Moszkva és egész Rusz pátriárkája
This post is also available in: orosz