Nagyböjt 5. szombatján, idén április 4-én, az ortodox egyház kivételes ünnepélyességgel végzi az utolsó nagyböjti, Isten Szülőjének szóló Dicséretet (akathisztoszt). Márk metropolita ezúttal a mihajlovszki Isten Szülő Oltalma ünnepének szentelt női monostort kereste fel, és az istentisztelet után prédikációt tartott, amelyet az alábbiakban foglalunk össze:
„A Szent Szűz által, aki Krisztus Urunk Anyja lett, az emberek előtt megnyílt az üdvösség lehetősége, és mindenki, aki imádsággal a Szent Szűzhöz fordul, vigaszt és segítséget nyer bajaiban, nehézségeiben. Ez az ünnep Konstantinápoly többszöri megmeneküléséhez kapcsolódik az ellenséges támadásoktól az Istenszülő közbenjárására1.
Az ünnep különleges értelmet nyer a női monostorokban, mivel Istennek Anyja az egész emberi nem Oltalmazója, a tisztaság, az örök szűzesség, az irgalom, a könyörület forrása. Ezen túl, ma kivételes hálát is adunk neki, mint „Védelmező Hadvezérnőnek”, mint „Legyőzhetetlen Győzedelmesnek”.
Az emberek a háborút jó okkal tartják „férfi dolognak”. Mi pedig ma úgy ünnepeljük Istennek Szülőjét, mint Legyőzhetetlen Hadvezérnőt.
Az ok, hogy ilyen dicsőítéssel fordulunk az Isten Anyjához, a bizánci történelemben keresendő, pontosabban Konstantinápoly csodás megmeneküléseiben, amikor a sokszoros túlerővel szemben, emberileg reménytelen helyzetben, a Szűzanya közbenjárása mentette meg a várost. A Szűzanya közbenjárása nemcsak egyszer, többször is megmentette a várost és a népet, amely akkor igen mélyen hitt Istenben.
Ma is ostrom alatt vagyunk, csak most az ellenség láthatatlan, betegség és járvány alakját ölti, amely a Föld minden népét fenyegeti.
Az Istenszülő Oltalmának szentelt monostorban azért gyűltünk egybe, hogy Hozzá könyörögjünk, Győzhetetlen Oltalmazónkhoz, hogy őrizzen meg bennünket, Egyházunkat, országunkat, minden várost és vidéket.
Ám a fő küzdelem, amelyet az Úr tőlünk vár, mégiscsak az, amelyet a szívünk mélyén vívunk Ellenségünkkel. Most, amikor az Úr nemcsak itt, hanem az egész világon ideális lehetőséget kínál az ortodox keresztényeknek a böjtre, imádságra, amikor az embereket ilyen baj éri, amikor meg vannak fosztva a szórakozásoktól, amikor magukba nézhetnének, megbánhatnák bűneiket, mégis vannak, akik másra gondolnak, a kísértésekre, a szórakozásra, és nem a bűnbánatra.
Isten Szülőjéhez folyamodunk, a mi „Hadvezérnőnkhöz”, de ő is lépéseket vár tőlünk, azt, hogy bűnbánatot tartsunk, és reménységünkkel felé forduljunk. És akkor, hisszük, megment bennünket e ránk törő bajtól, ha szilárdak maradunk, ha kitartunk a hitben, mert ezt várja tőlünk a mi Urunk Jézus Krisztus.”
1 7-9. sz.
Официальный сайт Рязанской Епархии
This post is also available in: orosz