Zarándokcsoportunk november 3-án érkezett a Szent Hegyre. Uranupolisz kikötőjét elhagyva első állomásunk Hilandar volt, a szerb monostor, ahol hódoltunk a monostor legbecsesebb kincse, a „Háromkezű Szűzanya” ikonja előtt. A meleg fogadtatás után közös ismerőseinkre emlékeztünk, Istenben megboldogult Danilo, budai püspökre és András, ráckevei apát atyára, akik valamikor e monostor lakói voltak. A szerb monostorból a bolgár Zografu felé vettük utunkat, majd a Dohiarut kerestük fel. Estére érkeztünk az orosz Panteleimon monostorba. A virrasztó istentisztelet éjszaka kezdődött, és kora hajnalban fejeződött be.
A második napι út első nevezetessége Kariesz, a Szent Hegy fővárosa volt, ahol a Szűzanya „Valóban méltó” csodatévő ikonja előtt hódolhattunk. Utána a Szent András remeteséget kerestük fel, itt Szent András, elsőnek elhívott apostol koponyaereklyéje előtt imádkoztunk. A következő állomás az Iviron volt. Megcsodáltuk az apokalipszist ábrázoló freskókat, elénekeltük a magasztalást az Ibér Szűzanya csodatévő ikonja előtt, aki az Áthosz védelmezője és közbenjárója, és kenetben részesültünk az ikonja előtt égő olajmécsesből. Miután vizet merítettünk a monostor tengerparti szent kútjából, a Sztavronikita felé indultunk, amely a legkisebb, de talán a legszebb monostor az Áthoszon. Itt a csodás módon megtalált Szent Miklós ikon előtt elénekeltük el a tropáriont és a magasztalást, majd a Szent Illés remeteségbe mentünk, amely a templom architektúrájában és ikonosztázában még őrzi orosz eredetét. Belozjorka remeteség volt a nap utolsó állomása, az áthoszi ikonfestők imáinak és munkáinak a színhelye, ahol megtekinthettük műhelyeiket, és ajándékba kaptuk az Áthoszi Szűzanya ikonját, hogy a magyarországi hívők és részesülhessenek a Szent Hegy áldásában. A remetéségből kilépve először pillantottuk meg az Áthosz csúcsát, amelyet addig köd és felhő borított. Estére értünk vissza a Szent Panteleimon monostorba a vecsernyére és akathisztoszra, amelyet Onufrij, Kijev és Ukrajna metropolitája olvasott, aki aznap érkezett a Szent Hegyre. Éjjel ismét virrasztás volt, a hajnali szent liturgiával ért véget, amelyet Onufrij metropolita végzett számos ukrajnai és áthoszi pap segédletével. A reggeli után Onufrij metropolita és Jeremiás főapát áldásával búcsút vettünk az orosz monostortól.
Utolsó áthoszi állomásunk a Vatopedi monostor volt, de ez lett egyik legkülönlegesebb élményünk. A templomban hódoltunk a Szűzanya öve és Szent János apostol fejereklyéje előtt, majd Efrém főapát fogadott bennünket. Először köszöntötte az egész zarándokcsoportot, rámutatva külön-külön mindenkinek a fő lelki bajára, majd egyenként is beszélhettünk vele, melynek során felbecsülhetetlen lelki útravalót kaptunk. Hazafelé vezető utunkat ennek a valódi ortodox aszkétával és bölcs tanítóval való találkozás öröme töltötte be.
A zarándoklat mindnyájunk lelkét átformálta, megmutatta az ortodoxia valódi erejét és el nem hervadó szépségét, szíveinket a hiú gondolatoktól és a hétköznapi szenvedélyektől az örök isteni cél és út felé fordította.
Istennek Szentséges Szülője, üdvözíts minket!
prot. Ny. Kim
* * *
P.S. November 9-én vasárnap, a korai, egyházi szláv nyelvű liturgián Nyikolaj Kim hévízi parochus számolt be az áthoszi zarándoklatról a hívők előtt, az istentisztelet résztvevői pedig hódolhattak az Áthoszi Szűzanya ikonja előtt, amelyet az áthoszi ikonfestők a magyar székesegyház számára küldtek ajándékba, és részesülhettek az ivironi Ibér Szűzanya ikonja előtt függő olajmécses kenetéből.
