Kiment a magvető vetni. Jó magot vetett. Jó szándékkal, jó céllal. Isten munkása volt, Isten igéjét akarta az emberek szívébe ültetni. Ámde amint megkezdte munkáját, a veszélyek is megjelentek. Mert mindazt, ami valóban jó ─ mint árnyék a fényt ─ követi a kísértés! 

Az első veszély, hogy némely mag az útfélre hullott, azaz jött az Ellenség, kikapta az igét a szívekből, „nehogy higgyenek és üdvözüljenek”. Van tehát a szíveknek Ellensége, amely azt súgja: „Ne azt válaszd, amit a lelkiismereted sugall, hanem a másikat, az ellenkezőjét! Látod, a többség azt választja, a szerint él. Vagy ha mégis a jót választottad, akadályokat gördít eléd, hogy felhagyj a jóval: „Látod, semmire sem mész…!” Le akar beszélni a jó befogadásáról, el akar téríteni Isten és Egyszülött Fia beszédétől, legdrágább kincsedtől, a hitedtől, az üdvösségedtől! Választanod kell tehát: Istennel élsz, törvényei szerint élsz itt, és így leszel boldog, majd Vele akarsz élni, miután elmentél e földről, vagy pedig elmondhatod: éltem, örültem az életnek, voltak sikereim, szerettek, én is szerettem, de most vége. Vége, mintha nem is lett volna…

Egyiptomi Szent Antal (†356)

A kezében tartott tekercsen ez áll:

„Láttam a sátán csapdáit kiterítve a földön.”

A második számú veszély, hogy a vetés köves talajra hullott, így a gyökér törékeny lett. Azokat jelenti, akik egy ideig hisznek, de a próbatételek idején elpártolnak. Pedig a nagy tanítók figyelmeztetnek a próbatételekre:

„Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásra!” – Sirák Fia Könyve 2,1

„Kitől rettegtél és féltél, hogy hűtlen lettél, nem emlékeztél meg rólam, és nem gondoltál rám szívedben? Talán mivel hallgatok már régóta, azért nem félsz engem?” Ézs 57,11

A harmadik veszély, hogy a jó mag tövisek közé esett… A sokféle gond, az anyagiaktól való függés, az élet örömei, élvezetei észrevétlenül ─ mint vad növények a gondozatlan, nemes növényt ─, benőtték a vetést, és bár a jó szándék megvolt, a nemes növény még szemmel látható, de ami létének lényege ─ a gyümölcs ─, azt már nem képes teremni.

Végül, mi a titka a jó földbe esett magnak, amely szárba szökken, és a végén ott a termés? Az, hogy a hallgatók már a kezdet kezdetén „tiszta és jó szívvel” hallgatják az igét. Döntő tehát, hogy a hallgatók milyen szívvel hallgatják Isten igéjét! Ahogyan az ókori bölcs, Empedoklész is mondta: „a hasonlót hasonlóval lehet megismerni”. Meg is tartják az elvetett magot, legyűrik a nehézségeket, kiállják a próbát. Állhatatosak és béketűrők, mert akik földeken dolgoznak, azoknak türelemre, kitartásra, állhatatosságra van szükségük.

Életünkben semmiféle igazi értéket sem lehet elnyerni erőfeszítés, türelem és kitartás nélkül… Az isteni vetés csak így hozhat, és így érlelhet gyümölcsöt.

I. T.