Nem hitünk „külsője”, hanem lelkünk „bensője” a fontos

IMG_2062-001November 2-án, vasárnap Nyikolaj Kim atya, a hévízi ortodox egyházközség parochusa magyar nyelven tartott szent liturgiát a budapesti, Petőfi téri Nagyboldogasszony székesegyházban. A szent liturgia során, a hívek nemzetiségi összetételének megfelelően, a Miatyánk több nyelven is elhangzott: a magyar és az egyházi szláv mellett görögül és románul is. A szertartás végén, az elbocsátó ima után könyörgő istentiszteletre került sor a templom féltve őrzött kincse, a Bezdini Szűzanya ikonja előtt. Nyikolaj atya orosz nyelvű prédikációját Zimonyi Irina tolmácsolta magyar nyelven a hívek számára: 

Az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek Nevében!

Szeretett Testvéreim!

Ma egy igen fontos evangéliumi részletet hallottunk a templomban, amely a gazdag emberről és a szegény Lázárról szólt.  Bizonyára valamennyien ismerik a történetet, de röviden összefoglalom. Volt egy gazdag ember, aki lakomákat tartott, szépen öltözött, ám meghalt és eltemették. Lázár pedig szegény volt, és amikor meghalt, az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Íme, a gazdag ember szenved elkövetett bűnei miatt, Lázár pedig ott van Ábrahám kebelén. A gazdag könyörög Ábrahámhoz, hogy küldje el Lázárt, és legalább az ujját vízbe mártva nedvesítse meg a száját, nyelvét, mivel nagyon szenved a lángokban. Ábrahám ezt válaszolja: „Tudod, hogy szakadék van közöttünk, és senki sem tud átjutni, sem tőletek hozzánk, sem tőlünk hozzátok.” Akkor a gazdag ember ezt kéri: „Küldd el Lázárt, szóljon testvéreimnek, akik még élnek, ne kövessenek el bűnöket, nehogy az én sorsomra jussanak.” Ábrahám ezt feleli: „Van törvényük és vannak prófétáik, ha azokra nem hallgatnak, ha fel is támadnak a hallottak, azokra sem fognak hallgatni.”

Ennek a történetnek komoly lelki tartalma van. Van benne sok észrevétlen mozzanat, de sok nyilvánvaló dolog is. Azon kevés példabeszédek egyike, amelyben az Úr egyértelműen és nyíltan szól a halál utáni élet létezéséről.  Nem a próféták, nem az apostolok, hanem maga az Úr szól a halál utáni létről, és azt mondja, hogy a lélek sorsa attól függ, hogyan élte le az ember az életét. Van egy kevéssé észrevehető, ám hitünk számára igen fontos mozzanat: a példabeszédben az Úr Lázárnak nevezi a koldust, a gazdag embernek viszont nem ad nevet, csak annyit mond, hogy „volt egyszer egy gazdag ember”.  Megnyílik számunkra a név titka, megértjük, mennyire fontos a név az ember életében. Ha az Úr nevén nevezi az embert, az az ember üdvözült. Számunkra ez bizonyosság és megerősítés, hogy amikor felírjuk hozzátartozóink nevét, és beküldjük az oltárba, ez nem csupán a nevek felsorolását jelenti a pap által, hanem felebarátaink üdvözülésének az ügyét szolgálja.

További fontos részlet, hogy a példabeszéd így szól a gazdag ember haláláról: „meghalt a gazdag és eltemették.” Valószínűleg olyan pompázatos temetése volt, hogy az egész város emlékezett rá. A koldus Lázárról viszont csak annyit mond, hogy „meghalt, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére”. Ez azt jelenti, hogy az emberek valószínűleg nem is tudtak Lázárról, nem volt semmilyen szertartás, a lelkét felvitték az angyalok, a testét pedig egyszerűen eldobták. És vajon mi az eredménye a pompás temetésnek és mi a koldus halálának? A pazar temetési szertartás vajon közelebb hozta a gazdag embert az örök élethez, az üdvözüléshez? Ez pedig arra tanít bennünket, hogy nem hitünk külső megjelenítése, hanem lelkünk belső állapota a legfontosabb. Az Úr nagyon fontos szavakat mond itt. Vannak törvényeik, vannak prófétáik, de ha azokra sem hallgatnak, hiába támadna fel egy halott, arra sem hallgatnának. Az Úr itt a saját feltámadásáról beszél, azt jövendöli meg. Ha az ember nem tartja be törvényt, a próféták szavait, azaz, az isteni parancsolatokat, akkor a feltámadt Krisztus sem fog jelenteni semmit számára.

Itt közelítjük meg ennek a példabeszédnek a legfontosabb részét, az értelmét. A lényege elég egyszerű. Hitünk és üdvözülésünk számára a legegyszerűbb és nyilvánvaló dologra van szükség: a mi jó szívünkre. Ha az embernek gonosz, kő-szíve van, semmilyen szertartás vagy pompás temetés sem hozza őt közelebb az Úrhoz és az üdvözüléshez. A jóságos szív jelenti az üdvözülés útjának kezdetét.

Ámin.