Az ünnepi istentiszteletet Márk, huszti és nagyszőllősi érsek atya tartotta. A főpappal együtt szolgáltak a Kárpátaljáról az ünnepre érkező vendégpapok, prot. Ioann Sandra, az egyházmegye sajtótitkára és Georgij Petrovci protodiakónus, azonkívül a hazai Magyar Ortodox Egyházmegye papjai, prot. Imrényi Tibor, Krank József, Tatárka Kirill, megbízott miskolci parochus, Sipos Barnabás, valamint két diakónus, Szegedi Szabolcs István és Szvjatoszlav Bulah.

A szent liturgia ún. „amvon-mögötti” imája után Márk érsek atya és a vele szolgáló papság a Szűzanya csodatévő ikonja elé vonult, hogy egyházi szláv majd magyar nyelven Krisztus Urunk Anyjának közbenjárását kérje a jelenlévő hívőkért, az egyházközségért, minden bánkódó, szenvedő vagy kísértésben lévő keresztény lélekért és az Egyház oltalmáért.

Az ünnepi liturgia végén Tatárka Kirill pap, megbízott parochus köszöntötte a papság és a hívők nevében a vendég főpapot. Háláját fejezte ki, hogy eljött az Ahtirkai Istenszülő ünnepére a Szűzanyát mindig nagy szeretettel körülvevő, istenfélő miskolciak közé, és azért, hogy készséggel, örömmel és szeretettel jön szolgálni hazánkba. Kérte, forduljon tanítással és buzdítással az egybegyűlt hívőkhöz. Az érsek atya az Ahtirkai ikonra mutatott, amelyen az Istenszülő látható Krisztus Urunk keresztje előtt, majd ezeket mondta:

A Szűzanya, akkor is, ha emberileg nagy fájdalom járta át a szívét, teljesen egy volt Fiának keresztáldozatával, amellyel megváltást szerzett az emberiségnek a bűn és a halál rabságából. Ő volt az, aki méhében hordozta a Megváltót, és Ő adta a világnak. Mindnyájunk Anyja lett, mivel János evangélista elbeszéli, hogy az Úr először a szeretett tanítványra mutatott, és így szólt: „Asszony, íme, a te fiad”, majd szent Anyjára, és ezt mondta János apostolnak: „Íme, a te Anyád.” Ezzel mindnyájunk mennyei Anyja lett, aki soha sem hagy cserben bennünket, ha teljes hittel és szívvel fordulunk hozzá.

Az ünnep után Kirill atya és az egyházközség tagjai szeretetvendégségen látták vendégül a közelről és távolabbról érkezett testvéreket a templomkertben.

Az ünnepről szóló híradás után álljon itt az Ahtirkai Istenszülő kegyképének története, és az ünnepi szent liturgián elhangzott ima, amely minden bizonnyal vigasz és segítség lesz azok számára, akik őszinte és hívő szívvel fordulnak a Szűzanyához, közbenjárását kérve.

 

A csodatévő ikon története

Az ahtirkai ikon a Szűzanya legismertebb ikonjai közé tartozik Oroszországban.

A XVIII. század első felében élt Vaszilij Danyilov atya, aki Ahtirkában, Harkov kormányzóságban, a Szűzanya Oltalmának szentelt templomban szolgált. Messze kitűnt igaz életével, buzgó hitével és munkaszeretetével. 1739. július 2-án, a szénakaszálás idején történt, hogy Vaszilij atya ki akarta próbálni új kaszáját, és kiment a templom közelében lévő veteményeskertbe. Alighogy lendített egyet a kaszával, a magas fűben a Szűzanya ikonját pillantotta meg, amely káprázatos fényt árasztott. Az atya kiejtette kezéből a kaszát, térdre hullott, és imádkozni kezdett a Szűzanyához, majd mélységes áhítattal magához vette az ikont és hazavitte. Az ikon három éven keresztül állt a házban, és lakóiban önkéntelen tiszteletet keltett.

A mély tisztelet ellenére Vaszilij atya nem tartotta kellőképpen tisztán az ikont. Három év elteltével álmában utasítást kapott a Szűzanyától, hogy szabadítsa meg az ikont a rárakódott portól, mossa le tiszta vízzel, és díszítse föl. Az ijedségtől fölriadva még az éjjel teljesítette az Égi Királynő utasítását.

Ugyanazon az éjszakán egy másik szokatlan álmot látott: a folyóhoz ment, hogy kiöntse a vizet, amellyel lemosta az ikont. Az úton egy gyönyörűséges hajadon képében maga a Szűzanya jött vele szemben és így szólt hozzá: „Hová viszed azt a vizet? Térj vissza otthonodba és őrizd meg! Lázas betegségben szenvedők gyógyulását fogja szolgálni”. Vaszilij atyának volt egy lánya, akit éppen akkor láz gyötört. Miután fölébredt, megitatta a vízzel, és a lány azon nyomban meggyógyult. A víz révén más lázas betegek is visszanyerték egészségüket.

Történt egyszer, hogy az atya sérüléseket vett észre az ikonon, és megbízott egy ikonfestőt, hogy javítsa ki azokat. A festő magához vette az ikont, majd három nap elteltével hozzá akart fogni a munkához. Ámde éjjel az ikon felől hang hallatszott: „Kelj fel, mert eljött az idő, hogy vissza vidd a képmást arra a helyre, ahonnan hoztad.” Az ikonfestő egész éjjel imádkozott, majd kora reggel a fentiek szerint cselekedett, és a történteket elmondta Vaszilij atyának. Vaszilij atya ezek után végképp megbizonyosodott az ikon csodatevő erejéről, és úgy döntött, hogy a templomban lesz a méltó helye. Kis idő elteltével újabb csodás jelek történtek. Egy János nevű ikonfestő kapott megbízatást a kép kijavítására, akinek a fia lázasan feküdt. Az apa, miután hallomást szerzett a csodás gyógyulásokról, lemosta az ikont, és a vízzel megitatta a fiát, aki azonnal visszanyerte egészségét. Ezt követően számos hasonló csoda történt.

Egy alkalommal Leszovickij tábornok felsőbb utasításra kivizsgálta a csodás eseményeket egyik főtisztje kíséretében. Írásba foglalták, hogy az ikon révén számos, az ország különböző tájáról érkezett ember nyert gyógyulást. Az ügyet a pétervári szent szinódus elé terjesztették, majd Jelizaveta Petrovna cárnő újabb vizsgálatot rendelt el a csodákkal kapcsolatban, amelyek mind igaznak bizonyultak. Még egy harmadik vizsgálatról is tudunk, melynek során a vizsgáló bizottság Ahtirkába érkező tagjai hívattak mindenkit, aki előtt megnyilvánult az ikon kegyelmi ereje. Az emberek eskü alatt tettek vallomást. Végül 1751-ben a szent szinódus határozatot hozott, amely szerint az ahtirkai ikon csodatevőnek bizonyult.

Jelizaveta Petrovna cárnő elhatározta, hogy kőtemplomot építtet Ahtirkában az ikon tiszteletére. A székesegyházat, amelynek felépítéséhez a cárnő jelentős összeggel járult hozzá, 1765-ben szentelték fel.

Ahhoz, hogy az ahtirkai ikonnak híre ment az orosz társadalom felsőbb köreiben, sőt a cárnőben is kivételes buzgóságot keltett, nagyban hozzájárultak a következő események:

1748-ban, Pétervár felé tartva, megállt Ahtirkában a beteg és özvegy Vejgyel bárónő két kislánya kíséretében. A bárónő, aggódva, hogy lányai árvaságra jutnak, forrón imádkozott az ikon előtt gyógyulásért. Ám éjszaka álmában a Szűzanya így szólt hozzá: „Hiába fohászkodsz gyógyulásért, mert eljött az utolsó órád. Siess, add minden javadat a templomnak és a rászorulóknak, ez lelked hasznára válik majd.” A beteg ekkor a lányai felől kérdezett. „Ne nyugtalankodj gyermekeid miatt. Magam leszek örök pártfogójuk. Te pedig készülődj, mert három napon belül meg fogsz halni, add vagyonodat az egyháznak és a szegényeknek, hogy imádkozzanak érted.” A beteg, miután elmondta álmát lelkiatyjának, sietve úgy tett, ahogy a Szűzanya meghagyta. Öt nap múlva csakugyan megtért Teremtőjéhez.

A történtek eljutottak a cárnő fülébe, aki az árvákat udvarába hívatta, és miután felnevelte őket, két főnemeshez adta feleségül. Az árvák haláluk napjáig megemlékeztek Isten kivételes kegyelméről, és bőkezűen adományoztak a templomnak, amelyben az ikon állt.

Ima a Szentséges Istenszülő Ahtirkai ikonja előtt

Ó, fölöttébb áldott és nagyirgalmú Úrnője a világnak! Íme, mi bűnösök a Te szent ikonodra tekintünk, amelyen Téged látunk fájdalommal és az értünk megfeszített Megváltó Krisztus előtt vele együtt szenvedve állni. Buzgón könyörgünk Hozzád, mint jól ismert imádságos közbenjárónkhoz a Te Fiad előtt, ne hagyj el bennünket a megpróbáltatás és a fájdalom idején, mert kísértések és támadások vesznek körül minket, hanem őrizz meg a Te szent oltalmad alatt a látható és láthatatlan ellenségektől, és adj nekünk erőt ahhoz, hogy a Teremtő és a világ Uralkodója tökéletes és jóságos akaratát teljesítsük.

Hiszen látod, könyörületes Oltalmazónk, milyen sok véteknek vagyunk alávetve: nemcsak akarattal vétkezünk, hanem akaratlanul is sokféle bűnbe esünk. Ezért Hozzád folyamodunk, a keresztények üdvösségének hatalommal teljes Pártfogójához, és töredelemmel kiáltjuk:

Világosítsd meg értelmünket az isteni igazság megismerésével, forrósíts fel szívünket a keresztény szeretet és az üdvösséges vágyak melegségével, erősítsd meg akaratunkat Urunk parancsolatainak képmutatás nélkül való teljesítésére.

Igen, fölöttébb könyörületes Úrnőnk, tekints le mennyei magasságodból a bűnösök sóhajtására és imájára: gyógyíts meg a gyötrődők betegségeit, békítsd meg a nyomorúságban lévők szívét, adj türelmet a szenvedőknek, kelts istenfélelmet azokban, akik másokat bántanak, erősítsd meg azokat, akiket az igazságért üldöznek, védelmezd az árvákat és az özvegyeket, adj vigaszt a síróknak, kérj bocsánatot a bűnbánók számára, csendesítsd le a bűnös lelkekben a szenvedélyek démoni viharát, plántáld Krisztus szelídségét és szeretetét a Téged tisztelők szívébe, és erősítsd meg őket a könyörület és az együttérzés lelkületével.

Vezéreld a hitet elvető eretnekeket és hitehagyókat az igazság megismerésére, hallgattasd el az istentelenek száját, akik káromolják a Szent Egyházat és gyalázzák az igaz keresztény hitet.

Kérj, ó, Istennek Anyja, a földi életből eltávozott atyáinknak, testvéreinknek és nővéreinknek bűnbocsánatot és az örök boldogság megízlelését.

Ha majd a mi eltávozásunk órája közeledik, fogadd lelkünket, és helyezd azt az igazak seregének nyugalmába, oda, ahol az angyalok és az üdvözült szentek kara szünet nélkül dicsőíti az Atya, Fiú és Szentlélek hatalmát és irgalmát és érettünk való anyai közbenjárásodat s oltalmadat, most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Ámen.

Tropárion, 4. hang:

Fölöttébb áldott Szűz, Istennek tiszta Szülője, Fiad és Istenünk keresztje előtt állva nagy fájdalmat éltél át, és Tőle kegyelmet kaptál a bánattól szenvedők vigasztalására. Ezért legtisztább képmásodra áhítattal tekintve, és rajta Téged a mi Üdvözítőnk keresztje előtt látva, töredelemmel kiáltunk Hozzád:

Állhatatos, jóságos és könyörületes Védelmezőnk! Siess, szabadíts meg bennünket minden fájdalomtól, szükségtől és betegségtől, és üdvözítsd a mi lelkünket, hogy mindörökre hálaadással dicsérjünk Téged.