Prot. Nyikolaj Kim lelkész. Az ortodoxia vasárnapja: „A világosság a sötétségben világít…” (János 1,5)

Az „ortodoxia vasárnapja”, amelyet „az ortodoxia győzelmének” is nevezünk, és az ortodox Nagyböjt első vasárnapján ünnepelünk, történelmi szempontból az ikonrombolás feletti győzelemhez kapcsolódik. Az ezt megelőző időszak (8. század és 9. sz. eleje) nagy megpróbáltatást jelentett az Egyház számára. Nemcsak egyszerű hívőket, hanem főpapokat és császárokat is magával sodort az eretnekség, amely az ószövetségi parancsolat szó szerint értelmezésén alapult: „Ne készíts magadnak bálványképet…” (Kiv 20,4-6; vö. MTörv 5,8-10).

Az ikonrombolók logikája azon alapult, hogy az ikon az a „képmás”, amelyet a mózesi törvény tilt, ezért nem szabad előtte hódolni. Ebben a korban az Egyház már sok évszázados hagyománnyal rendelkezett, amely az ikonok és az Úr Keresztjének tiszteletéhez kötődött: liturgikus imádságok, szolgálatok születtek, az emberek ikonok előtt imádkoztak, előttük imádkozva segítségben részesültek Istentől és a szentektől. Mindez azonban nem akadályozta az ikonromboló eretnekséget, hogy egy időre uralomra jusson. Miután pedig végleg letűnni látszott, századok multán ismét, más formában felütötte a fejét, és az egykori logikát magáévá téve napjainkig kísért.
Az egyházatyák sokszor és sokféleképpen kimutatták e logika téves voltát, amelynek a kiindulópontja – egyébként igen helyesen – azon alapult, hogy a Krisztus megtestesülése előtt született mózesi törvény tiltotta Isten látható módon való ábrázolását, hiszen az Isten – Lélek. Ámde „ezekben a végső időkben” (Zsid 1,2) elérkezett az emberiség történelmének kivételes eseménye, az Üdvözítő, az Isten Fia, a Messiás megtestesülése, aki emberi alakban jött közénk. Bármilyen embert lehet ábrázolni. Márpedig ha mi kategorikusan kijelentjük, hogy Istent tilos ábrázolni, és az ószövetségi parancsolat betű szerint értelmezéséhez ragaszkodunk, ezzel elvetjük a Megtestesülés valóságát! Ennek pedig már semmi köze sincs a kereszténységhez.
Ezek igen egyszerű érvek, mégsem szívlelték meg őket, a viták évszázadokra megrázták az Egyházat, sőt a vérontásig fajultak. Üldözték az igazhitű főpapokat és az egyszerű hívő keresztényeket. Igen sok ismert történet maradt fenn arról, hová is vezettek ezek a viták. Ehhez az időszakhoz kötődik például az Ibér Szűzanya ikonjáról szóló elbeszélés, akinek az arcából vér serkent, amikor egy ikonromboló katona a dárdáját belehajította.
Végül is az igaz hit győzedelmeskedett, és a VII. Egyetemes Zsinaton (Nikaia 787) egyszer és mindenkorra, ünnepélyesen megerősítették az ikontisztelet igazságát. Ennek az igazságnak az ünnepét, immár több mint ezer éve, minden Nagyböjt első vasárnapján megünnepli az Egyház.
Ámde most, a történelmi visszaemlékezés után tegyük fel magunk számára a kérdést:
Mi az „ortodoxia győzelmének” spirituális tartalma? Ha ezen a két szón elgondolkodunk, lehet, hogy zavarba jövünk: Vajon az ortodoxia miféle „győzelméről” beszélhetünk jelenkori világunkban? Hiszen a hitvalló keresztények ma kifejezetten kissebségben vannak. A hit alig pislákol bennünk. A világ egyre nagy sebességgel rohan a szenvedélyek és bűnök felé, és általuk saját romlása felé. Hol lehet itt látni az ortodoxia „győzelmét”? Ámde hogy megértsük az ünnep spirituális értelmét, idézzük fel az evangélium igéit: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem kerítette hatalmába.” (Jn 1,5)
Ha sötét szobában egy kicsiny gyertyát gyújtunk, a fény világítani fog, a szoba nem lesz többé sötét. Ha a legparányibb csillag is gyullad ki az égen, a végtelen, sötét és pusztának tűnő égbolt nem lesz már többé sötét és puszta. A sötétség nem tudja hatalmában keríteni ezt a fényt.
Ugyanez történik az Egyházzal a világban. Ha egyetlen ember, bárki, aki keresztény, a hitben áll, a hitben él, és belső, lelki küzdelmet folytat, akkor is, ha az egész világ az ellentétes irányba, az Isten nélküliség és a bűn irányába rohan, már ezt a kis gyertyalángot, ezt a bizonyos csillagot képviseli. Addig, amíg emberek egy csoportja talál magában annyi erőt, hogy ellenálljon a sötétségnek, ez már az „ortodoxia győzelmét”, az igaz keresztény hit győzelmét jelenti az emberi lelkekben, sőt az egész világon! Amíg van bennünk egy kis hit, amíg az Úr ad ehhez számunkra erőt, Krisztus igaz hitének a világosságát visszük a bennünket körülvevő világba.
És amíg van egyetlen hívő lélek ezen a világon, addig van remény is e világ számára!

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz