Fényes Hét szombatján, 2022. április 30-án főpásztorunk, Márk metropolita a rjazanyi Teológus Szent János monostorban tartott szent liturgiát. Tanítását a húsvéti örömnek szentelte:
„A mai istentisztelettel fejeződik be a Fényes Hét, mely telve van örömmel és ujjongással Krisztus halottaiból való Feltámadása és a mi eljövendő feltámadásunk fölött. Ezek a napok annak az eseménynek voltak szentelve, amely az egész világ életét megváltoztatta, „a halált megölte”, és az embereknek örök életet ajándékozott.
Lelki szemeink előtt megjelentek az apostolok, akiket korábban megkötözött a félelem, hiszen Mesterük keresztre lett feszítve, ráadásul eltűnt a sírból. Végül azonban hitre jutottak, és szívük eltelt örömmel. Krisztus, amikor köszönti őket, így szól, „ne féljetek”, a kenetvivőkhöz pedig így, „örvendjetek”, és „békességgel” mond nekik üdvözletet. A Fényes Hét alapvető gondolata tehát az „öröm”.
Az Egyház arra hív bennünket, hogy örvendezzünk, és ez ellentétben áll azzal, amikor a templomokban azt halljuk, „tartsatok bűnbánatot”, „virrasszatok, őrködjetek…” Kérdés, milyen értéke van az örömnek? Hiszen az öröm nem tartozik a keresztény erények közé. Ám Pál apostol ezt mondja: „szüntelenül örvendjetek”. Az öröm olyasfajta „háttér”, amely segít együtt élni Istennel. Mégis, az öröm nem a hit, nem a remény, nem a szeretet, nem a türelem, nem az irgalmasság vagy a szív tisztasága, hanem valami más. Ám a nem tiszta szív, amely szenvedélyekkel van tele, nem tudja befogadni a maga teljességében Krisztus Feltámadásának örömteli hírét.
Másrészt, a keresztény öröm valamiképpen a keresztény szeretethez hasonlít. Az egész Fényes Hét folyamán hallottuk a húsvéti sztichirákat, melyek középpontjában Krisztus Feltámadása és ennek kozmikus következményei állnak. De idézzük fel e sztichirák befejező és fontos szavait. Hiszen gyakran megesik, hogy valamilyen elbeszélés vagy egy beszélgetés végére maradnak a legfontosabb és legértékesebb szavak…
A sztichirák végén ezt halljuk: „bocsássunk meg mindent a Feltámadásért”. Az öröm, amelyre az Egyház hív bennünket, egyesül a mindent megbocsájtásra való felhívással! Az Egyház arra hív, bocsássunk meg mindazoknak, akik megbántottak bennünket, akik ellenszenvet éreznek irántunk – bocsássunk meg mindent Krisztus Feltámadásáért.
Amikor a szent Nagyböjtöt elkezdtük, ugyancsak a megbocsájtás fontosságáról hallottunk. Megbocsájtás Vasárnapján az evangélium arról szólt, hogy mielőtt ajándékunkat az oltárhoz vinnénk, bocsássunk meg egymásnak. Most is, e fényes húsvéti napokban, ugyanezt a felhívást halljuk, csak más indíték szerint: bocsássunk meg mindent a Feltámadásért, hiszen mindaz, amiről az ember álmodott, valóság lett. Az emberek szenvedtek attól, hogy a halál árnyékában kell élniük, gyötrődtek a bizonytalanságtól, felfogták a halál kikerülhetetlenségét, a halál volt a fő méreg, amely az egész emberi létet a születéstől kezdve megrontotta. És íme, a halál legyőzetett, az ember mindent elnyert, amit várt, amire törekedett. És ha mindent megkaptunk, akkor vajon nem lehet megbocsájtani azt a keveset, amely elválaszt bennünket felebarátainktól? És ha a mi húsvéti örömünknek nem előfeltétele, hogy megbocsássunk felebarátainknak, ha ők továbbra is ellenségek, gonosztevők, bántalmazók, rosszat akarók maradnak a szemünkben, akkor nem lett a miénk a Feltámadás feletti öröm teljessége, nem költözött mélyen a szívünkbe. Ha mi felfogtuk volna ennek az eseménynek a teljes jelentőségét, megértettük volna a Krisztus Feltámadásáról szóló „jó hír” teljes örömét, akkor a sérelmek jelentéktelennek tűnnének számunkra, a felebrátainkhoz való közeledés és a velük való megbékélés pedig könnyűnek.
Adja Isten, kedves Testvéreim, hogy húsvéti örömünk eljusson a mindent megbocsájtásig. Adja Isten, hogy a húsvéti öröm töltse el lelkünket, és megbocsássunk felebarátainknak Krisztus Feltámadásáért.”
(Ford. I. T.)
This post is also available in: orosz