KIRILL Moszkva és egész Rusz pátriárkájának húsvéti körlevele az Orosz Ortodox Egyház főpásztoraihoz, lelkipásztoraihoz, diakónusaihoz, szerzeteseihez és minden hű gyermekéhez

Excellenciás főpásztorok, főtisztelendő atyák és diakónusok, tiszteletre méltó szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!

KRISZTUS FELTÁMADT!

Ezzel az életigenlő üdvözléssel fordulok Hozzátok és szívből köszöntelek Mindnyájatokat Húsvét nagy és a világnak üdvösséget hozó ünnepe alkalmából. „Ezen a kiválasztott és szent napon” olyan lelki örömmel és Isten iránti nagy hálával telünk el, oly világosan érezzük Teremtőnk emberi iránti szeretetének erejét és mélységét, hogy lehet, nehezen találunk másféle szavakat érzéseink kifejezésére, mint amelyekkel a kenetvivő asszonyok siettek az apostoloknak hírt adni a csodás eseményről, hogy látták az Urat.

Elgondolkozhatunk azon, milyen nehéz volt az Üdvözítő tanítványainak elhinni a Feltámadás valódiságát. Hiszen nem oly rég látták saját szemeikkel, miként kínozták meg és feszítették keresztre szeretett Mesterüket. Még egészen friss volt az emlék, hogyan helyezték halott, élettelen testét a sírba, hogyan pecsételték le súlyos kővel a hideg sírbarlangot.
A feltámadt Krisztussal átélt valódi találkozás, az el nem múló húsvéti öröm szárnyakat és lelkesedést adott az apostoloknak, akik a föld határaira is elmentek, hogy hirdessék a bűnök bocsánatát és a megváltást, amiben mi a sírból feltámadt Úr Jézus által részesültünk. Az apostolok nem féltek semmiféle megpróbáltatástól, kegyetlen üldözéstől, elviselték a csapásokat, a viszontagságokat és szakadatlanul, bátorsággal tettek tanúságot Krisztusról, a halál Legyőzőjéről.
Az Egyház immár kétezer éve a Feltámadás e híre által él, és azon fáradozik, hogy értesüljön róla „minden ember, aki a világba jön” (Jn 1,9). A Húsvét fényében valóban minden másnak tűnik: megszűnik a félelem, a kilátástalanság érzése, ami az átélt fájdalmaknak, bánatoknak, az élet zűrzavarainak szülötte. Az ajándékul kapott örökkévalóság perspektívájában a mostani vészterhes idők bonyolult viszonyai elvesztik baljós élüket.
Ahhoz, hogy a Feltámadt Üdvözítőről tanúságot tegyünk, nem szükséges valahová messzire elutaznunk, hasonlóan az apostolokhoz, akik az egész világra elvitték a húsvéti hírt. Sokan vannak környezetünkben, akiknek szüksége van „a szeretet által munkálkodó keresztény hit” (Gal 5,6) élő példájára.

Isten nem vár tőlünk erőnket meghaladó erőfeszítést. Csak annyit kér, hogy szeressük egymást, emlékeztetve arra, hogy ezzel az iránta való szeretetünket is kimutatjuk. Egy szívélyes mosoly, figyelem és megértés a felebarát iránt, egy időben kimondott szó, amely megvigasztal és megerősít, a legfontosabb lehet, amit lehetőségünk van megtenni a Feltámadt Krisztus nevében.

Ma, amikor a világot konfliktusok és ellentétek szaggatják, sokak szívébe pedig beköltözött a gyűlölet, félelem és ellenségeskedés, különösen is fontos, hogy ne felejtsük el keresztény elhivatásunkat, és őszinte szeretetet mutassunk embertársaink iránt, mert csak ez gyógyíthatja be a sebeket, amelyeket a gonoszság és igazságtalanság ejtett. Nem szabad engednünk a gonosz kísértésének, amely megpróbálja lerombolni az ortodox keresztények közötti áldott egységet. Forró imádságban fordulok Jézus Urunkhoz, a halál Legyőzőjéhez, és titeket is arra kérlek, hogy imáitokban buzgón esedezzetek hozzá, hogy szűnjék meg mindaz, ami az embereket elválasztja egymástól, diadalmaskodjék a tartós béke, az isteni kegyelem által pedig gyógyuljanak be a megosztottság sebei. 

Köszöntve benneteket a Húsvét ünnepe alkalmából, a Feltámadt Krisztus áldását kérem mindannyiótok számára, és kívánok nektek, kedves testvéreim, meg nem szűnő fényes húsvéti örömet, amely megerősít minket a hitben, reményben, szeretetben. Adja Isten, hogy ez a fény soha ne aludjék ki szívünkben, hogy örökké ragyogjon a világ számára (vö. Mt 5,14). Mi pedig, az Evangélium olvasása révén Isten igéi által újra és újra megszentelődve, az Egyház szent titkaiban való részesedés által kegyelmét elnyerve, növekedjünk az Isten megismerésében és parancsolatainak teljesítésében, hogy az emberek, látva jó tetteink világosságát, dicsőítsék Mennyei Atyánkat (vö. Mt 5,16), és velünk együtt örömmel tegyenek tanúságot arról, hogy 

KRISZTUS VALÓBAN FELTÁMADT!

This post is also available in: orosz