Márk metropolita, egyházmegyénk főpásztora 2021. november 5-én, Szent Jakab apostol, „az Úr Testvére” ónaptár szerinti ünnepén (okt. 23/nov. 5) a rjazanyi Krisztus Születése székesegyházban tartott főpapi szent liturgiát. Tanítását, Jakab apostol jól ismert szavai alapján, a tettek fontosságának szentelte a hívő ember életében:
„Gyakran előfordul, hogy gondolkodásunkban a Ó- és az Újszövetséget szembeállítjuk egymással. Emlékezzünk, mit mondott az Úr a Hegyi Beszédben: „Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek… Én viszont azt mondom nektek…” (Mt 5,21). Gyakran úgy tekintünk az Ószövetségre, mint a törvény igájára, az Újszövetségre pedig mint kegyelemre.
Mi is az a Törvény és a Törvény cselekedetei? Sokat ír erről Pál apostol a leveleiben: rámutat, hogy a Törvény cselekedetei nem hoznak hasznot az embernek. A Törvény cselekedeteiből csak gyöngeségeinket ismerjük meg, mivel látjuk, nem vagyunk képesek teljesíteni ezeket a cselekedeteket.
Ugyanakkor, nem ritkán, azt képzeljük, hogy az Ószövetség a cselekedetekről szól, nálunk viszont itt van a kegyelem, ami azt jelentené, hogy semmilyen cselekedetet sem kell végrehajtanunk. Egyszerűen csak élnünk kell, imádkoznunk, templomba járnunk, örülni az életnek, és mást nem is kívánnak tőlünk.
Szent Jakab, „az Úr Testvére” viszont azt írja levelében, hogy „a hit, ha tettei nincsenek, halott önmagában” (Jak 2,17). Természetesen, mindnyájan az isteni kegyelem oltalma alatt vagyunk, hisszük, hogy a szent keresztségben és a bérmálás kenetében a Szentlelket fogadjuk magunkba, részesülünk Krisztus szent titkaiból az eucharisztiában, és hisszük, hogy a Szentlélek nem vet meg bennünket.
Mégse gondoljuk azt, hogy a hit és az imádság az egyetlen, amiről számot kell adnunk. Minden embernek meghatározott cselekedeteket is fel kell mutatnia az élete során. Természetesen nem arról a nagyszámú cselekedetről van szó, amelyek, igaként az ószövetségi ember vállait nyomták. Krisztus főként a szeretet törvényének a cselekedeteit kéri számon tőlünk, de nem úgy, ahogy mi gondoljuk: szeretni azokat, akik szeretnek bennünket, jót tenni azokkal, akik szimpatikusak a számunkra. Nem! A szeretet törvénye azt jelenti, hogy segítenünk kell azoknak, akik ezt nem tudják nekünk meghálálni, szeretettel fordulni azokhoz is, akik ellenségesen viszonyulnak hozzánk. Ezek a szeretet cselekedetei, amelyeket Krisztus vár tőlünk. Másként a hitünk könnyűvé, ingataggá és üressé válik.
Jakab apostol levele ún. „egyetemes levél”, azaz minden kereszténynek szólt, nem csupán egyik vagy másik város közösségének. Nem véletlen, hogy a Szent Egyház a bibliai kánonba sorolta, és ezzel megmutatta, hogy ez a tanítás nem az Ószövetség „maradványa”. Jakab apostol az ószövetségi Egyházból lépett a keresztény Egyházba, az ő idejében sokan voltak, akik az ószövetségi Templomba is jártak, teljesítették a mózesi törvényeket, körül is voltak metélve, de magukra vették Krisztus kegyelmét.
Az Egyház, amikor a bibliai kánonhoz csatolta Jakab apostol levelét, azt üzente, hogy az apostol hite az Egyház hite, az abban kifejtett tanítás a miénk is. Ezért hát, kedves testvéreim, legyünk rajta, hogy ne csupán higgyünk, hanem emlékezzünk arra, hogy a hit tettek nélkül halott önmagában. Természetesen tőlünk senki sem kívánja az ószövetségi törvény számos formális rendelkezésének a betartását, hanem a szeretetnek azokat a cselekedeteit, amelyekről a mi Urunk és Üdvözítőnk tanított bennünket.
Ne feledkezzünk meg erről! A cselekedetek erősítsék meg hitünk valódiságát, és kísérjenek minket egész életünkön át.”
Ford. I. T.
This post is also available in: orosz