2021. október 17-én, Pünkösd utáni 17. vasárnapon Márk metropolita, egyházmegyénk kormányzója Teofán volzsszki és szernuri püspökkel együtt tartott szent liturgiát Mervino falu az Istenszülő Oltalmának szentelt templomában. Az istentisztelet végén tanítással fordult az egybegyűlt hívekhez: 

„A pedagógiai gyakorlatban előfordul, hogy egy hallgató vagy tanuló diák olyan szót használ, amelynek nem ismeri a jelentését. Nemrég a szemináriumban megkérdeztem egy tanulót, tudja-e, mit jelent a „jelenség” szó, de nem tudott rá válaszolni. Gyakran előfordul, hogy az emberek olyan szavakat használnak, amelynek pontos jelentését nem ismerik. Ez sajnos nemcsak a tanulókra vonatkozik, hanem bárhol, bárkire.

Lehet azt hallani például egy orvosról, hogy nem ismeri azt, ami pedig hivatásának fundamentumát képezné. Ez pedig már komoly gondokat okoz azoknak, akiket ilyen orvos fog gyógyítani. Így van ez más kérdésekkel is, amelyek nemcsak az oktatás egyik vagy másik területét érintik, hanem olyan dolgokat, mint a „lélek”, örök élet”, „üdvösség”, ahol ugyanezek a hibák keletkeznek.

Mindnyájan gyakran beszélünk a szeretetről, úgy gondoljuk, szeretjük felebarátainkat, de ha elmélyedünk az evangéliumi tanítások tartalmában, észrevesszük, ugyanúgy viselkedünk, mint a bűnösök.

Lukács evangéliumában ezt olvassuk: „Ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik (Lk 6,33).” Nekünk pedig úgy tűnik, hogy teljesítjük az evangéliumi parancsot, hiszen szeretjük a hozzánk közelállókat, azokat, akik nekünk rokonszenvesek. Így viszont nem teljesítünk semmit abból, amit kereszténynek lehet mondani!

Maga az Úr mondja, hogy a bűnösök is így tesznek. Keresztény módon szeretni nem azt jelenti, hogy valamiféle szimpátiát érzünk a kedves, udvarias, körültekintő, kulturált, lelki emberek iránt. Keresztény módon szeretni azt jelenti, hogy szeretjük azokat, akik nem tudják neked ezt a melegséget viszonozni, nem tudnak neked ugyanolyan szolgálatot tenni, vagy azokat, akik kihívó és rossz módon viszonyulnak hozzád. Ez a keresztény szeretet. A keresztény szeretet nem feltételezi, hogy majd mások is ugyanolyan érzéssel, rokonszenvvel fognak viszonyulni hozzánk. A keresztény szeretet elsősorban a tettekben nyilvánul meg. Mivel egyedül a tettekben jelenik meg e keresztény erény valódisága.

Amikor szeretünk egy embert, akinek ezt semmivel sem áll módjában nekünk viszonozni, vagy aki ellenségesen viszonyul hozzánk – ez a keresztény szeretet. Így szeretni sokkal nehezebb, talán úgy tűnhet, nem is lehetséges. De ha ilyen szeretet felé törekedünk, a sziklamászókhoz hasonlítunk, akik lehet hogy ellankadnak, olykor leszakadnak, de újra és újra erőt vesznek magukon, és a csúcs felé törekednek. A szeretet parancsa az a lelki csúcs, amelyet a mi Urunk nekünk kijelölt. A megelégedés azzal, amink van, a meggyőződés, hogy minden tettünk, egész életmódunk helyes, csak azt jelzi, áltatjuk, becsapjuk magunkat.

Adja Isten, hogy felismerjük saját lelki állapotunkat, észrevegyük azokat az embereket, akik gondoskodásunkra, szeretetünkre szorulnak, függetlenül attól, hogy milyen velük a viszonyunk, és igyekezzünk kinyilvánítani feléjük keresztény szeretetünket, ha magunkat keresztényeknek tartjuk. Adja Isten, hogy mindig úgy cselekedjünk, mint keresztények, és ne úgy, mint a pogányok.”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz