A sírlepel eltemetésének szertartása keletről, konkrétan Jeruzsálemből érkezett hozzánk. Kései hagyományról van szó, amely csak a 19. század végén vált részévé istentiszteleteinknek. Hogyan zajlik Szűz Mária elhunytának ünnepe Jeruzsálemben, és milyen jelentőséggel bírnak az eseményhez kapcsolódó napok? 

Logikusnak tűnhet, hogy a sírlepel eltemetésének szertartására az Istenanyja földi útjának befejezését követően, Nagyboldogasszony ünnepe után kerüljön sor. Ebben az esetben felmerülhet a kérdés: hol vannak a Szentséges Szűz ereklyéi? Illetve miért nincsenek?

Az ortodox hagyomány szerint Szűz Mária elhunyta ünnepe az Istenanyja Húsvétja. Így tekintenek rá az ortodox keleten, s Jeruzsálemben is. Ezen a napon az egyház az Istenszülő mennybeemelkedését ünnepli. Néhány nappal korábban, augusztus 12-én (25-én) elhunytának napja van, 14-én (27-én) reggel pedig a sírlepel különleges ünnepélyességgel véghez vitt eltemetésének szertartást végzik. Az eltemetés olyan istentisztelet, amely Krisztus nagypénteki eltemetésének mintájára született. Ahogyan nagypénteken megsiratjuk Üdvözítőnk megöletését – keresztre feszítését -, azután a Húsvét ünnepén örvendezünk a halottakból való feltámadásának, ugyanígy megsiratjuk azt, ahogy az Istenszülő elhagyja a világot, majd Elhunytának napján örvendezünk annak, hogy eljött az ő Húsvétja.

Ez az értelme azoknak az istentiszteleteknek, amelyeket az ortodox keleten végeznek. Átvettük Jeruzsálemből az eltemetés szertartását, de számos templomunkban nem az ottani hagyományokkal összhangban végezzük, hanem saját mindennapi elképzeléseinkből kiindulva, és úgy viszonyulva az Istenszülőhöz, mint egy egyszerű emberhez. Mi viszont az idén azt tervezzük, hogy a jeruzsálemi hagyományok szellemében augusztus 14-én (26-án) este a hajnali istentisztelet részeként elvégezzük a Sírlepel eltemetését, amelynek imáit a nagypénteki imádságok mintájára állították össze, majd magán az ünnepnapon örvendezve fogadjuk az Istenanyja Húsvétjának beköszöntét.

Ford. T. K.

This post is also available in: orosz