Márk metropolita augusztus 8- i, vasárnapi beszédét, amelyet a rjazanyi Nagyboldogasszony székesegyházban mondott el, Magyar Szent Mózes (1043, júl. 26/aug. 8.) emlékének szentelte:
Istennek e szentje példája lett annak, hogyan hajthatja igába az ember a testét, hogyan győzheti le annak rabságban tartó szenvedélyeit a lélek nagyságával, ha Istenben való hittel él, és közel akar kerülni Hozzá. Főpásztorunk beszédét az alábbiakban foglaljuk össze:
„Olyan időkben, amikor az Egyházat nem fenyegeti az üldözés, úgy tűnhet számunkra, hogy a világban és az Egyházban való élet gyakorlatilag egy és ugyanaz az élet. Arra gondolunk, hogy a világban élő emberek is voltaképpen jók, ugyanúgy az evangéliumi parancsolatok szerint élnek, és nem vesszük észre azt a tátongó szakadékot, amely elválasztja egymástól a világban élő és a lelki emberek törekvéseit. Vegyük például a nemek közötti kapcsolatokat. Talán kevés példát találunk a mai világban arra, hogy az emberek milyen fékezhetetlenül átadják magukat a testi szenvedélyeknek? Sőt, vannak, akik a másik ember sikeres megkísértését győzelemnek könyvelik el.
Az igazság az, hogy nincs itt szó semmiféle hősiességről, kiváltképp lelki szempontból. Hanem inkább ezt a példát hozhatjuk fel: az ember elmegy egy sáros tócsa mellett, és mint a sertés, szándékosan belehempereg. Mindezt a világi társadalomban legénységnek, hősiességnek tartják. Az Egyház viszont a házasságon kívüli testiséget szenvedélynek, betegségnek tartja, amely gyötri az embert. Ez a szenvedély széttör családokat, megfosztja az embert nyugalmától, emberi méltóságától, olyan erővé válik, amely magát az életet teszi tönkre.
Az emberek viszont olyan örömmel adják át magukat e szenvedélynek, hogy meg sem fontolják, mi az, ami jó és mi az, ami rossz. Csak kevés példát találunk arra, amikor az ember képes fellázadni a természet törekvései ellen, hogy megőrizze magát Istenben.
Ilyen hősiesség és tisztaság példája Magyar (Ugrin) Szent Mózes. Magyar származású volt, testvére Györgynek, aki az igazhitű Gleb fejedelemmel együtt merénylet áldozata lett. Mózes szintén Gleb fejedelem kíséretéhez tartozott, de életben maradt, és az akkori Rusz nyugati vidékeire menekült, lengyel területre. Vonzó féri volt, hamarosan felfigyelt rá egy lengyel özvegyasszony, aki szerelemre lobbant iránta, és kiváltotta a rabságból, hogy a vágya így beteljesülést nyerjen. Végig vezette a földjein, hogy a gazdaság és az uralom iránti vágyra serkentse, kísértette szépségével, de Mózest semmi sem tudta letéríteni arról az útról, amelyet választott. Szerzetes akart lenni. Az özvegy, akit elutasítottak, szenvedélyében megszégyenítettek, megparancsolta, hogy verjék meg Mózest és végül fosszák meg férfiasságától.
Ám az Úr végül is megbüntette őt, és vele együtt a lengyel fejedelmet. Egy felkelés alkalmával az özvegyet megölték, maga Mózes pedig, súlyos sebesüléseivel eljutott a Kijevi Barlangkolostorba, hogy álmát megvalósítva Istennek szentelhesse magát. Nem adta át magát a test ösztöneinek, a kísértéseknek, hanem megőrizte magát Istennek, és a bátorság és a tisztaság rendíthetetlen példájává vált.
Életmódja, hősiessége mindnyájunk számára ihletés forrása. Sokan vannak, akiket testi szenvedélyek gyötörnek és Szent Mózeshez fordulnak, hogy segítséget és szabadulást kapjanak szenvedélyeiktől. Szent Mózes annak példája, hogy lehet az emberi testet a lélek igájába hajtani. Ennek példáját ma alig látjuk a világban, ahol rendszerint ellentétes törekvések uralkodnak.
Adja meg Isten, kedves testvéreim, mindnyájunknak, nemcsak szerzeteseknek és papoknak, hogy megőrizzük a tisztaságot, valóban olyan emberekké váljunk, akik Isten képére vannak teremtve, és ne adjuk át magunkat olyan szenvedélyeknek, amelyekre az értelem nélküli test ösztökél bennünket.”
(Ford. I. T.)
This post is also available in: orosz