A hallgatás haszna: nem kísértjük felebarátainkat

A Nagyböjt harmadik hetének péntekén, április 2-án főpásztorunk a rjazanyi Névai Szent Sándorról elnevezett templomban tartott előreszentelt liturgiát. A szent liturgia után a Bölcs Salamon intelmeinek egy verse alapján mondta el tanítását a hívek előtt: 

A Nagyböjt istentiszteletei számos lelki tanítást tartogatnak számunkra. A böjtben lelki látásmódunk bizonyos mértékig kitágul, sokkal komolyabban figyelünk Isten bölcsességére, amely ilyenkor templomainkban elhangzik. A mai vecsernyén is hallottuk a Bölcs Salamon intelmeit, amely ezekkel a szavakkal zárult: »A belátó ember pedig csendben marad (Példabeszédek 11,12).«

Ennyire hasznos és fontos a hallgatás? A szövegben »férfi« van, természetesen ez a tanítás a nőkre is vonatkozik. A szentatyák igen magasra értékelték a hallgatást. Nem arról beszéltek, hogy be kell fejezni az emberek oktatását, hiszen honnan vennénk akkor a lelki írásokat és útmutatásokat? Azt értették ez alatt, hogy soha nem mertek elsőnek megszólalni, először áldást kértek erre. Mindig azt tartották, hogy hallgatni – aranyat ér.

Az egyik szent főpap ezt a hasonlatot mondta: »A sokbeszédű ember fürdőhöz hasonlít, amelynek ajtaját sűrűn nyitogatják, így a meleg kiszökik.« Ha mi sokat beszélünk, akkor is, ha fontosat, hasznosat, értékeset mondunk, elveszítjük a Szentlélek kegyelmét.

Mindenben jó a mérték, így van ez a szavakkal is! Panaszkodunk a kísértésekre, sértésekre, üldözésekre, amelyeket az emberektől kell elviselnünk. Ámde egy dolog, ha az igazságért, Krisztusért üldöznek bennünket, és egészen más az, ha a szavakban mutatott mértéktelenségünkért sértegetnek bennünket. Nem gondoljuk meg, hogy mit mondunk, nem is vesszük észre, szavainkkal kísértésbe visszük embertársainkat, ezért értelmetlen, olykor esztelen szavaink miatt beszélgetőtársaink már másképpen tekintenek ránk.

Többet kell hallgatnunk! Szír Szent Efrém nagyböjti imájában hallottuk a kérést arról, hogy az Úr mentsen meg bennünket a »hanyag beszéd szellemétől«. A hanyag beszéd nem csak azt jelenti, hogy valahol valami felesleges dolgot mondtunk. Természetesen, különösen most, a böjtben őrizkednünk kell a puszta szófecsérléstől, ami felemészti időnket, de ami még veszélyesebb, olyan párbeszédektől is, amelyek ítélkezésre ösztönöznek bennünket felebarátainkkal szemben. Mindez a mai, modern kommunikációs eszközökre, szociális hálókra is vonatkozik, ahol szintén virágzik a sok és hanyag, haszontalan beszéd. Amit mondtunk, természetesen különös módon vonatkozik a templomra. Ha Isten házába jövünk, be kell zárni ajkainkat, hallgatni kell. Nem hiába mondják a szentatyák, hogy akik haszontalan beszédekkel foglalkoznak a templomban, azoknak megpróbáltatásokban lesz részük. A hallgatás – arany, minden más szó, még a jó szó is – ezüst. Ha viszont ítélgetni, vagy megbeszélni kezdünk valamit a templomban, saját fejünkre hozzuk a bajt. Különösen kell vigyáznunk arra, hogy mobiltelefonunk ne szólaljon meg a templomban, mert ezzel megzavarjuk felebarátunkat, és tiszteletlenül viselkedünk Istennel és a templom szentségével szemben. Nem olyan nehéz a templomba lépés előtt kikapcsolni a készülékünket. Adja Isten, kedves Testvéreim, ha már nem vagyunk bölcsek, legalább viselkedjünk bölcsen, úgy, ahogy a Bölcs Salamon mondta: »A belátó ember pedig csendben marad.«”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz