Ima és meghallgatás

Főpásztorunk, Márk metropolita február 20-án a Rjazanytól nyugatra fekvő Zaharovo helység Teológus Szent János apostolnak szentelt templomában tartott főpapi szent liturgiát. Az 1876-ban a hívők felajánlásaiból épült templomot a szovjeturalom alatt bezárták, a négyemeletes harangtornyot lerombolták, a templomban áruraktárt rendeztek be. A hívők közössége 1990-ben kapta vissza a templomot. Itt tartott beszédet főpásztorunk a szent liturgia végén: 

Ezekben a napokban tartottuk az Úr Templomi Bemutatásának ünnepét (febr. 2/15), aki azért jött a földre, hogy az egész emberi nemet megmentse. Az ünnepnek a története – Lukács evangélista elbeszélése szerint – az ószövetségi jeruzsálemi Templomhoz kötődik, amikor Szűz Mária és Szent József a templomba vitte Jézust, ott pedig az igaz és Szentlélekkel teljes Simeon fogadta, akinek az Úr kijelentette, nem lát addig halált, amíg meg nem látja a Messiást, a világ Megváltóját. Az Urat tehát a Templomba vitték, amely Isten kivételes jelenléte helyének számított. Később azonban, amikor a Mennyek Országától prédikált, azt mondta magáról, hogy „a templomnál nagyobb van itt” (Mt 12,6).

És valóban, az Úr nagyobbnak bizonyult a Templomnál. Őbenne, ahogy az apostol mondja, „benne lakik az istenség egész teljessége testileg” (Kol 2,9). A keresztény templomokban, ahová ma is jöttünk, a Szentlélek kegyelme van jelen, benne Krisztus található, nemcsak lelkileg, hanem Teste és Vére által is a szent eucharisztiában. A templomban mindig itt őrizzük a Szent Adományokat, amelyből részesedhetnek a betegek és a szenvedők. Azért jövünk a templomba, hogy megvalósuljon találkozásunk Istennel. Természetesen, Isten mindenütt meghall bennünket: otthon, a munkában, az utcán, a boltban, bármilyen helyen. Mégis, lelkünk Isten templomába iparkodik, mert a templom Isten kivételes jelenlétének a helye. Itt látjuk az ikonokat, amelyek Krisztus Üdvözítőnket ábrázolják, Megváltónkat a bűntől, az átoktól és a haláltól, és látjuk Isten szentjeinek a képmásait. És hisszük, hogy amit kérünk, azt – az Úr ígérete szerint – meg is kapjuk.

A mai evangéliumban hallottuk a példát az igazságtalan bíróról, „aki Istentől nem félt és embertől nem tartott” (Lk 18,1-8). Minden negatív tulajdonsága ellenére végül is elszánta magát arra, hogy az özvegyasszonynak igazságot szolgáltasson, aki eddig sikertelenül kérte erre. Miért tett így? Azért mert igen „terhére volt” ez az asszony. Azt mondta magában: „Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.” Az egész nép előtti megszégyenítést és botrányt akarta elkerülni. Íme, egy ember, aki nem féli Istent és embertől nem tart, mégis megteszi azt, ami jó. Sok ilyen esetet hozhatnánk fel, amikor rossz emberek valami jót tesznek. Mi magunk is itt haszontalan emberek vagyunk, mégis időnként véghez viszünk jó cselekedeteket.

Az Úr pedig, aki lényege szerint jó, a rossz árnyéka sem található benne, mennyivel inkább kész segíteni nekünk, és szüntelenül segít is, és erős kezét nyújtja nekünk! Természetesen, az is előfordul, hogy nem nyerjük el azt, amit kérünk. Ennek többféle oka lehet. Vagy azért, mert amit kérünk nem lenne hasznos, sőt egyenesen ártalmas lenne nekünk. Olykor pedig próbára akar tenni, hogy lelkileg növekedjünk, ezt pedig nem igen lehet elérni kényelmes körülmények között, amikor az Úr az ember minden lépését segíti. Az Úr azt akarja, hogy tanuljunk meg egyedül is járni, mint a kisgyermekek, az őrző anyai kezek segítsége nélkül. Ennek ellenére Isten segítségére szüntelenül rászorulunk, és ő segítségünkre is siet.

Kérjük Istentől azt, amire szükségünk van, imádjuk őt, különösen Isten templomaiban. Ha maga az Úr, aki azt mondta magáráról, hogy „nagyobb a Templomnál”, mégis hagyta, hogy elhozzák az ószövetségi Templomba, mennyivel inkább kell nekünk, Újszövetség népének – akik tudjuk, hogy itt van az üdvösség, itt van maga Krisztus és a Szentlélek kegyelme – minél gyakrabban jönni Isten imádságos helyeire, hogy elnyerjük Tőle azt, amit kérünk.”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz