Főpásztorunk január 9-én a mihajlovi Krisztus Születése székesegyházban tartott szent liturgiát, tanítását Szent István archidiakónus első vértanú (dec. 27 / jan. 9) emlékének szentelte. Prédikációját az alábbiakban foglaljuk össze: 

„Karácsony harmadik napja ünnep, de egyúttal Krisztus tanítványának halálára is emlékezünk. Egyike volt a hét diakónusnak, akiket az apostolok az ’asztalok körüli’ szolgálatra szenteltek fel. Krisztus tanítványainak misszióját folytatta, Krisztusról prédikált, akiben egyedül kell az Igazságot és az életet keresni. Mégis, népe elvetette, csak egy kisebbség hitt abban, hogy Jézus a Messiás. Krisztus kortársai elvetették a Megváltót és István archidiakónust is. Karácsony az öröm, a vigasság ünnepe, amelyen köszöntjük egymást és köszöntő leveleket írunk egymásnak. Mintha Szent István ünnepe disszonanciát hozna az ünnepkörbe… De nem így van! A Karácsony természetesen az öröm ünnepe, de a mélyén ott van az igazság, hogy Krisztus nem azért jött a világra, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja az ember megváltásáért a bűntől, az átoktól és a haláltól.

Mindnyájunknak megvan a maga saját útja, szolgálata, missziója. Ezt kell felvállalnunk, keresztünket hordoznunk, függetlenül attól, hogyan viszonyulnak ehhez azok, akik körülöttünk vannak. Gúny és más megpróbáltatások bőven voltak a kereszténység történetében. Az ünnep örömében se feledkezzünk meg arról, hogy mindnyájunknak megvan a saját küldetése, missziója, és nem az, amit mi kigondoltunk magunknak, hanem az, amelyet az Úr szán nekünk. Ez lehet a pásztori szolgálat, az énekes, a vezető ember, az anya szolgálata is. A legfontosabb, hogy missziónkra olyan feladatként tekintsünk, amelyet az Úrtól kaptunk. Végezzük úgy ezt a missziót, ahogyan az isteni apostol és archidiakónus István tette. Az értünk és megváltásunkért megszületett Megváltó pedig áldjon meg bennünket!

(Ford. I. T.)

This post is also available in: orosz