Egység a krisztusi hitben – egy ország felemelkedésének záloga

Márk metropolita a Kazanyi Szűzanya ünnepén, november 4-én, az újjászülető rjazanyi, a Szűzanya csodatévő ikonjának szentelt monostorban tartott főpapi liturgiát és mondott beszédet. Honlapuk látogatói itt olvashatják ennek magyar összefoglalóját: 

A mai nagy ünnep a »zavaros idők« végét, a súlyos megpróbáltatások legyőzését jelentette az orosz nép számára a 17. században. Mi ennek a népnek az utódai és folytatói vagyunk. Az orosz nép történelme során csak a „Szent Oroszország” eszméje volt az, amely kiállta az idők próbáját. Csak az a nép bizonyult életképesnek, amelyik a hit és a keresztény értékek köré gyülekezve fogott egybe. Úgy tűnik, a mai folyamatok, amelyek között élünk, hasonlók ahhoz, amelyek több évszázaddal ezelőtt történtek. Új templomok épülnek, régieket újjáépítenek, a nép, úgy-ahogy, de Isten felé halad. Ám a mi nemzedékünk és a 17. századi emberek között tágas szakadék tátong. Ez a szakadás elsősorban abban a tudatban, lélektanban, eszményképekben és eszmékben mutatkozik meg, ami az emberek értelmét vezérli.

Egy teológus összehasonlította a 16. és a 17. században készült ikonokat, és azt mondta, a későbbi ikonok bizonyos, nem feltűnő részleteiből is lehet következtetni az emberi lélek hanyatlására, mély változásokra, amelyek a 17. századi embert megkülönböztetik a 16. századitól. A mostani események is megerősítik ezt a gondolatot. Gondoljuk csak el, mikor éri legyakrabban baj az embereket? Amikor elhagyják Istent. A 17. századi ember kétségkívül földibb, pragmatikusabb volt, kevesebbet gondolt Istenre és imádkozott hozzá, mint elődjei a 16. vagy 15. században. Ám ha a mi mostani időnket vetjük össze a 17. vagy a 18. század emberével, óriási különbséget látunk: ma nyíltan lábbal tiporják a keresztény ideálokat, kortársaink egészen más eszmék szerint élnek. Ha az orosz népre tekintünk, azt látjuk, sokan elfeledték Istent, sőt még gúnyolódnak is a keresztények ideálokon, értékeken. Elvetik, kinevetik azt a hitet, amely országot és egységes népet teremtett. Elfelejtik azokat a keresztény értékeket – a szeretetet, tiszteletet, családi értékeket -, amelyek szerint ennek az országnak sok nemzedéke élt. Ismét itt van tehát előttünk a lelki újjászületés és egység eszménye. Vajon melyek azok az ideálok, amely köré egy nép egybe gyűlhet? Csak azok köré, amelyek életképesnek bizonyultak. „Szent Oroszország” tanúságtevőinek, folytatóinak, hirdetőinek kell lennünk.”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz