Márk metropolita szentbeszéde a valódi hitről

(Olvasandó: Máté 8,5-13)

2020. július 5-én, Pünkösd utáni 4. vasárnap főpásztorunk a rjazanyi Nagyboldogasszony székesegyházban tartott szent liturgiát és mondott szentbeszédet, melyben a kafarnaumi százados szolgájának meggyógyítását és a százados hitét elevenítette fel. Beszédét az alábbiakban foglaljuk össze: 

Urunk Jézus Krisztus az üdvözítő evangélium hirdetése során első helyre a hitet tette, és azok számára, akik hittek, csodákat cselekedett. Az Úr azt is hangsúlyozta, hogy Izráel elveszett juhaihoz küldetett, most mégis kész egy pogány százados kérést teljesíteni, méghozzá azonnal, a hit feltétele nélkül: Megyek és meggyógyítom.

Ám a százados tisztában van azzal a különbséggel, amely zsidók és pogányok között volt a Szentföldön, azt is tudja, hogy egy igazhitű zsidónak nem szabad belépnie egy pogány házába, ezért ezt mondja: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jött, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám. Kérésének megerősítéséül saját alárendeltjei engedelmességét hozza fel, akik egyetlen szavára mindent megtesznek neki. Az Úr ezt hallva így szól: Bizony, Izráelben nem találtam ekkora hitet senkinél.

Miben fejeződött ki az ószövetségi ember hite? Elsősorban az isteni Törvény megtartásában. Abban az időben nem voltak a mai értelemben vett ateisták, akik ne ismerték volna el Isten létét. A hit ereje természetesen különféle volt, de az emberek többsége igyekezett megtartani a törvény előírásait, a szombatot, a tisztasági parancsolatokat, az áldozatokat. Úgy érezték, mindezzel eleget is tettek a hitnek. Kiemelkedik viszont a pogány százados erős, lángoló hite.

És milyen a mai ember hite? Mai, kishitű világunkban már azt is hívőnek lehet mondani, aki elismeri Isten létét, hiszi, hogy van valami a mennyekben, Isten, aki az eget és a földet teremtette és világunkat kormányozza. Ám ez a hit racionális, gyönge, bizonytalan és kusza. Korunk embere a „kényelmes” hitet választja, amely nem zavarja a földi létben és a földi javak hajszolásában. Ámde az Úr Jézus másfajta hitet vár tőlünk. Azt a mély hitet, amelyet a százados mutatott fel. Az Úr meglátta, megérezte benne a hit mélységét, és egyetlen szóval meggyógyította szolgáját.

Az ember ma arra törekszik, hogy a hit valamilyen űrt töltsön be életében. De általában nem kész a százados mély hite szerint élni. Hite gyönge és ingadozó marad.

A mai történet Máté evangéliumából kivételes példa. A kereszténység előtt korból kiemelkedik ez a pogány, egy Krisztus előtti, az Egyház születése előtti valódi keresztény, aki azonnal, egy szempillantás alatt hisz Krisztusban. Ha a hit példáira tekintünk, megértjük, valójában nem is tudjuk, mi a hit. Rrájövünk, még messze vagyunk attól, hogy a hitnek ezen az útján járjunk.

Adja Isten, kedves Testvéreim, hogy elgondolkodjunk azon, mi is valójában a hit, és valódi hitet tanuljunk azoktól az emberektől, akik átalakították a világ arculatát. Ez a hit uralkodjék lelkünkben, Isten segítségével, mert valódi, hiteles, erős hit nélkül az ember mindössze társadalmi lény.

Ajándékozzon meg bennünket Isten ezzel a hittel!”

 

Официальный сайт Рязанской Епархии

 

 

This post is also available in: orosz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.