Angyali természet

Az angyalok természete, egyfelől teljesen más, mint az emberek természete, másfelől hasonlít hozzá. Az angyalok test nélküli lények, így testi szemeink számára nem láthatók. Mivel nincsen testük, testi szükségleteik sincsenek: nem éreznek fájdalmat, nincs gondjuk az ételre, italra, ruházatra, fekvőhelyre. 

Másrészről viszont az angyalok hasonlítanak az emberekhez, abban, hogy van személyiségük, és mindegyikük tisztában van saját személyiségével. Az emberekhez hasonlóan rendelkeznek a megkülönböztetés és az érzékelés képességével, szabad akarattal, cselekvőképességgel. Nevük is van, mint az embereknek, amelyek közül néhányat ismerünk is: Mihály, Gábriel, Uriél, Salaphiel, Barachiel, Jeremiel, Jegudiel, stb. 

Az angyalok szolgálata kettős: a mennyben Isten dicsőítése, a földön Istennek az emberekre vonatkozó rendelkezéseinek a továbbítása. Maga az angyal szó is hírnököt, hírvivőt jelent. Az angyalok sohasem pihennek, sem nappal, sem éjjel. (Ők a mi nagyobb testvéreink) 

Apostoli hit

Krisztusban hinni annyit jelent: elfogadni őt egyedüli Messiásként és a világ Megváltójaként. Vagyis elfogadni minden szavát élő és megcáfolhatatlan igazságként. Hódolni neki, mint angyalok és emberek, minden teremtmény Halhatatlan Királyának és Urának. Azt is jelenti még: magunkévá tenni minden parancsolatát, mint az élet egyetlen üdvösséges törvényét, mint az üdvösség egyetlen helyes útját.

Így hittek az apostolok is az Úr Krisztusban, és ezzel a hittel követték őt ők, tizenketten. Mindent otthagytak és követték. Magukra vették igáját, és életüket adták érte. Ezért az Úr meg is dicsőítette őket – a mennyben az angyalok között, és a földön az emberek között. Ezért, testvéreim, mi is évről évre zengjük dicséretüket , akiket Isten már megdicsőített. (Beszéd a Szent Apostolok ünnepén)

Béke

“Élj úgy, mintha nem is lennél a világban, és békére lelsz” – mondta Nagy Szent Antal a tanítványának. Furcsának hangzó, de mégis igaz tanítás. A legnagyobb bajt és zavart azzal hozzuk magunkra, hogy szeretnénk minél több mindent érezni és megismerni ebben az életben. Minél jobban kivonul az ember ebből a világból, minél gyakrabban szemléli a világot úgy, mint amelyik nélküle is tovább létezik, minél jobban elmélyül abban a gondolatban, hogy a világnak nincs szüksége rá, annál közelebb lesz Istenhez, és annál mélyebb lelki békére tesz szert. “Naponként a halállal nézünk szembe” – mondja Pál apostol (1Kor 15,31), vagyis mindennap úgy érzem, mintha nem is lennék itt a világban. (Prológus, április 5.)

Bűn 

A bűn az emberi értelmet tisztátalanná, homályossá, mérgezetté teszi. Ahogyan a tej, amelybe mérget kevernek, méreggé válik, úgy az emberi értelem is, amikor bűnös tisztátalanság szennyezi be, egészen szennyes lesz. Minden bűn tisztátalanság: mindegyik szennyessé, homályossá, mérgezetté teszi az értelmet. Minden tudás, amit a szennyes értelem birtokol, szennyes, olyan mint a tárgyak szennyes tükörképe a homályos és szennyes tükörben. “Minden tiszta a tisztának” – mondja a másik apostolfejedelem, Pál (Tit 1,15).

A bűn eszeveszetté, fejetlenné tesz. A bűnökben és vétkekben elmerült ember olyan, mint a tyúk, amelynek levágták a fejét, de még halálában is ide-oda vergődik. Az egész Úr Jézus Krisztus előtti pogány világ fejetlen tömeg volt, amely görcsök közepette haldoklott. Krisztus egybeillesztette a levágott fejet és az élettelen testet, és felélesztette az emberiség testét. 

A méreg a bűnből jött, mert a bűn valójában méreg, a legerősebb méreg, ami csak létezik. A bűn miatt átok szállt az emberre, miatta elhomályosult az elméje, a teremtmény szembefordult a Teremtőjével, eltávolította az embert Istentől, az embert a másik embertől, az embert a természettől, a természetet az embertől. 

Bűn az, ha az ember nem Jézus Krisztusban, hanem valaki másban hisz. Nem Jézus Krisztust követi, hanem valaki mást. Minden bűn és törvénytelenség leírható ezekkel a szavakkal: az ember nem hisz Krisztusban, az ember nem követi Krisztust. (Prológus, április 23., november 3., december 6. Az igazság ábécés könyve)

Bűnös és igaz 

Ki a bűnös? Minden olyan ember, aki élete útján nem Istent követi, hanem hagyja, hogy Istennek keresnie kelljen őt. És ki az igaz? Minden olyan ember, aki maga elé engedi Istent, hogy mögötte haladhasson.

Az, aki a sötét éjszakában a hátára akasztja lámpását, le fog tévedni a jó útról, és összevissza fogja törni magát. Az, aki a lámpást mindig maga előtt tartja, nem fog eltévedni, hanem a jó úton el fog jutni céljához. (Könyv Jézus Krisztusról, 6.)

Bűnbánat és gyónás

Bűnbánat és gyónás – szent titok, amelyben megbocsátást nyernek bűneink, miután megvallottuk őket, és ezáltal megbékélünk Istennel. (A szentek hite)

Ford. T. Kirill