Egyházunk az ó-naptár szerint május 22-én tartja Szent Miklós mürai püspök ereklyéi átvitelének ünnepét. Szent Miklós egyike a legismertebb és legtiszteltebb keresztény szenteknek. Ezt a megemlékezést annak emlékére iktatták be a naptárba, hogy 1096-ban a főpásztor ereklyéit Mürából a dél-itáliai Bari városába vitték. A korábbi évekkel ellentétben, a mostani helyzet miatt a városban idén nem tartottak nagyobb ünnepséget, bár Olaszországban időközben enyhítettek a járvánnyal kapcsolatos biztonsági előírásokon. Вariban ezen a napon egyedül a Moszkvai Patriarkátus metochionjának (képviseletének) templomában volt ünnepi liturgia. Egyházmegyénk főpásztora, Márk metropolita a rjazanyi Krisztus Születése székesegyházban szolgált, majd mondott prédikációt Szent Miklós életéről és csodás tetteiről: 

„Kedves Testvéreim, a mai napon Istennek szentje, Miklós püspök gyűjtött egybe bennünket ebben a templomban. Különleges módon fordulunk hozzá, gondolatban megállva Bariban őrzött ereklyéi előtt. Ami a legfontosabb, olyan templomban vagyunk együtt, ahol bemutatásra kerül a Vértelen Áldozat, és az a hit, remény és bizonyosság él bennünk, hogy Szent Miklós az Úr trónja előtt áll és közbenjár mindannyiónkért. Miért szeretjük őt ennyire, és miért őrizzük a mi kedves szentünk ikonját otthonainkban az ikonsarokban? Hiszen, úgy tűnhet, Szent Miklós idegen a számunkra, mivel sok évszázaddal ezelőtt egy másik nép fiaként született és másik nép között élt, ereklyéi pedig régóta egy katolikus városban vannak, messze az ortodox világtól. Ennek ellenére nagyon szeretjük őt. Mi lehet ennek az oka?

Azért szeretjük, mert közel áll hozzánk, mert a magunkénak érezzük őt. Talán a következő hasonlatot hozhatnánk erre. Van, hogy az életben is jobban szeretjük és tiszteljük azokat, akikhez nem köt vérségi kötelék, de jók voltak hozzánk, mint azokat, akikkel családi és testi rokonságban vagyunk. Így van ez Szent Miklóssal is: közel áll hozzánk és magunkénak érezzük őt, mert mindnyájan számíthatunk a segítségére, mindannyiónkért közbenjár, nála meghallgatásra találnak imáink és kéréseink. Gyors segítője minden embernek, aki hozzá fordul. Többeket megmentett, akik súlyos helyzetben voltak – nincstelenségben, halálos veszélyben, szorongattatásban. Mindannyiónknak gyors segítséget és védelmet nyújtott.

Mi is hozzá fordulunk, akik egy nehéz időszak közepén vagyunk, amikor városaink, országunk, Egyházunk és az egész világ segítségre szorul. Szent Miklós minden bizonnyal azt mondaná: „Tartsátok meg az Úr parancsolatait, imádkozzatok…” Hallhattuk az Apostolok Cselekedeteiben, amelyet ma olvastunk, hogy az apostoli misszió kezdetekor egyesek azon az állásponton voltak, hogy a krisztusi hitet követőknek a mózesi törvényt is meg kell tartaniuk (15,5). Az apostolok azonban eldöntötték, hogy erre nincs szükség. Az Úr nem ró ránk nehéz kötelezettségeket, csak annyit kér tőlünk, hogy szeressük felebarátunkat legalább annyira, amennyire magunkat szeretjük. Valójában ez már a szeretetnek egy magas foka. Így, sőt még ennél jobban szerette az embereket Szent Miklós is, és szeretetével, cselekvő irgalmával legyőzte az egész világot. A görög Nikolaosz szó annyit jelent – “népek legyőzője”. Így történt, hogy a szent főpap nem csak egy népet, hanem az egész világot legyőzte szeretetével, gondoskodásával, keresztényi könyörületességével. Adja Isten, kedves Testvéreim, hogy mi bűnösök is szert tegyünk legalább kicsiny részére annak a szeretetnek és emberek iránti jóságnak, amelyet Csodatévő Szent Miklós magáénak tudhatott.

This post is also available in: orosz