Márk metropolita prédikációja 2020 Tamás vasárnapján

2020. április 26-án, Tamás vasárnapján főpapunk a rjazanyi Krisztus Születésének szentelt székesegyházban tartott szent liturgiát. Az ott mondott szentbeszédét az alábbiakban foglaljuk össze:

A Tamás vasárnapi evangéliumi történet lényege Tamás apostol kétkedésének és hitre jutásának témája. A látszat az, hogy csak Tamás apostol tett tanúságot kivételes hitetlenségről, és kételkedett abban, hogy Urunk feltámadt. 

A valóságban más a helyzet. Tamás apostol csak hangosan megfogalmazta azt, ami az apostolok szíve mélyén is jelent volt, ugyanis mindnyájan kételkedtek Krisztus feltámadásában. Akadt-e köztük valaki, aki azonnal hitt a kenetvivő asszonyok híradásának? Valamilyen látomásnak vélték, amiről az asszonyok beszéltek.

Éppen ezért Krisztus feltámadásának evangéliumi megörökítései között nem egy leírás van, amelyik arról tudósít, hogy a feltámadott Úr együtt evett a tanítványokkal. Ezzel mutatta meg, hogy nem szellem, nem látomás, nem valamilyen különleges testben, hanem valóságos, hús-vér, emberi testben jelent meg, és feltámadt halottaiból. Ennek a ténynek nagy jelentősége volt, mert már az első keresztények között voltak olyan eretnek tévtanítók, az ún. „dokéták” – ami a görög „látszat” szóval van összefüggésben -, akik azt hirdették, hogy Krisztus valójában nem is szenvedett, és nem is támadt fel.

A tanítványok azt várták, hogy Jézus Krisztus, a Messiás, megkezdi messiási szolgálatát, kiűzi a megszálló hatalmakat, és helyreállítja Izráel országát. És hirtelen jön a rettenetes árulás, a keresztre feszítés, a dicstelen halál!

Természetes, hogy félelem vett rajtuk erőt, és kezdetben nem hittek a hihetetlen hírnek, hogy az Úr feltámadt. Jóllehet korábban tanúi voltak a négynapos Lázár feltámasztásának. Ám reményeik később szertefoszlottak.

Most nagyon megértjük Tamás apostolt, mert körülöttünk a hit sokféleségének, sőt elvesztésének vagyunk a tanúi. Az Egyház arra szólít fel bennünket, hogy védekezzünk a járvány ellen, hordjunk szájmaszkot, tartózkodjunk a templomok látogatásától, emberek társaságától. Esztelenek azok, akik szándékosan mindezt figyelmen kívül hagyják, és azt mondják, az Úr engem meggyógyít, megment… Nem szabad kísérteni az Urat! Ugyanakkor viszont valóságos hitetlenek azok, akik azt állítják, hogy kizárólag a fertőtlenítő eszközök képesek megmenteni az embert a betegségtől. Mert most is, és korábban is, más járványok idején is megmutatkozott Isten jóságos gondviselése. Ezért, nem feledve a védekezést, Istenben kell reménykednünk. Tamás ugyanis hitt Istenben, egyszerűen csak abban nem hitt, hogy Krisztus feltámadt.

E mostani bezártság idején olyan felfogás terjedt el az emberek között, mintha Isten beszüntette volna gondoskodását a világ felett, mintha Isten gondviselése megszakadt volna. Hogyan lehet ilyet állítani? Istenünk kijelenti magát. Már abban a tényben is, hogy ebben az országban sokkal kevesebb az elhunyt áldozat, mint más országokban, Isten oltalmát kell látnunk az Egyház imái és mindnyájunk imái által.

 

Официальный сайт Рязанской Епархии

 

 

This post is also available in: orosz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.