Fényes Hét… Végéhez közeledik ez a csodálatos húsvéti hét, Krisztus Feltámadása ünnepének kiteljesedése és koronája. Április 25-én, Fényes Hét szombatján Márk metropolita Teológus Szent János apostol és evangélista monostorában tartott szent liturgiát. Az ünnepi istentisztelet után, híven az egyházi hagyományhoz, a főpásztor felolvasta az artosz szétosztásának imáját. Az artosz nem más, mint kovászos kenyér, amely a feltámadt Krisztust jelképezi, aki a földön együtt van tanítványaival. Az apostolok a Mennybemenetel után azon a helyen, ahol előtte együtt ültek Krisztussal, megáldották a kenyeret, annak jeléül, hogy az Úr továbbra is ott van közöttük láthatatlanul. Miért van olyan nagy jelentősége az artosznak az ünnep szempontjából, miért ez a neve, és mire kell, hogy emlékeztesse a híveket? Ezek voltak e nap főpásztori beszédének fő témái.
„Ma, kedves testvéreim, a liturgia befejeztével, felolvastuk az artosz, a különleges húsvéti kenyér szétosztásának imáját. A kenyér témája szorosan összefügg a Húsvét ünnepével. Az Ószövetségben, Mózes első könyvében arról olvasunk, hogy az Úr, az Egyiptomból való kivonulás előtt, megparancsolta népének, hogy készítsen kenyeret, amely nem volt teljes értékű, mert kovász nélkül készült. Ezt a kovásztalan kenyeret kellett, keserű füvekkel együtt megennie a zsidó népnek, mielőtt kivonult volna Egyiptomból, a rabság földjéről. A nem teljes értékű kenyér az Ószövetség tökéletlenségét, és magának az ünnepnek a tökéletlenségét jelképezte, azt, hogy ez csak Izrael népének szabadulására vonatkozik. Az, hogy az ószövetségi héberek kovásztalan kenyeret ettek keserű füvekkel, a rabság keserűségére emlékeztette őket. Az artosz görög szó, ami szó szerint azt jelenti, kovászos kenyér. Ilyen kenyeret tört meg a mi Urunk Jézus Krisztus az Utolsó vacsorán. Az ószövetségi parancs szerint Húsvét ünnepekor kovásztalan kenyeret kellett enni. Az Úr azonban, az ószövetségi Húsvét ünneplésekor, az eucharisztia szentségéhez teljes értékű, kovászos kenyeret használt. Számunkra az artosz olyan különleges kovászos kenyér, amelyet Húsvét ünnepére készítünk, és amelyet Húsvét vasárnap a szent liturgia után szentelünk meg. Ebből a kenyérből fogyaszthatunk azután a Fényes Hét szombatján, lelkünk és testünk egészségére, húsvéti áldásként. Ez az áldás pedig különösen is örömteli.
Húsvétkor minden keresztény otthonban ott van a ház artosza – a húsvéti kalács. A kalácsot úgy készítik, hogy ízre édes és finom legyen. Ennek az otthoni artosznak, ennek a húsvéti kalácsnak az íze a Mennyek Országának örömét jelképezi, amely minden Krisztusban hívő keresztényre vár. Krisztus feltámadt, és azt az utat készíti elő számunkra is, amelyen ő végig ment. Ahogyan az Egyház énekli, mindnyájan feltámadunk. Az igazak eltelnek a Mennyei Atya országában rájuk váró édességgel és örömmel. Ennek a különleges örömnek az előízét éreztük meg mi is a most már mögöttünk lévő Fényes Hét folyamán. Az ember életében nem kevés ünnep van. Születésnapok, állami ünnepek, de nincs egyetlen olyan ünnep sem a földön, amely mélységében és az öröm nagyságában összehasonlítható lenne a Húsvét ünnepével. Nem véletlen, hogy az egyházi himnuszok szerzői a Húsvétot „gyönyörűségesnek” nevezik.
Ahogyan a só jó ízűvé és finommá teszi az ételt, úgy teszi a „gyönyörűséges Húsvét” is örömmel teljessé a mi életünket. Ha nem lenne a gyönyörűséges Húsvét, létezésünk csak terhet jelentene számunkra. De van gyönyörűséges Húsvétunk, amely örömmel és vidámsággal tölti el a szívünket. Ezt az örömet különleges módon érezzük a Fényes Hét során. Természetesen érezzük az egész húsvéti időszak alatt, amikor a templomokban a húsvéti énekek zengenek, és érezzük minden vasárnap, minden egyes „kis Húsvét” alkalmából is, amikor gondolataink a feltámadás témája körül járnak, amikor Krisztushoz, a halál legyőzőjéhez imádkozunk. Adja Isten, kedves testvéreim, hogy ez a húsvéti öröm ott lakozzék a szívünkben, ha az képes befogadni ezt az örömet. Adja Isten, hogy örömünk mindörökre megmaradjon, és a gyönyörűséges Húsvét segítsen bennünket végig menni életünk útján, elfogadva annak mind szomorú, mind örömteli eseményeit!”
Официальный сайт Рязанской Епархии
This post is also available in: orosz