Excellenciás főpásztorok, főtisztelendő atyák, tiszteletre méltó szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!

KRISZTUS FELTÁMADT!

Legirgalmasabb Istenünk arra méltatott bennünket, hogy kegyelméből eljussunk a fénytárasztó húsvéti éjszakáig, és újra örvendezhessünk Krisztus dicsőséges Feltámadásának. Szívből köszöntelek Mindannyiótokat, kedveseim, e nagy ünnep, az „ünnepélyek ünnepélye” alkalmából! 

Majdnem két évezred választ el bennünket attól az eseménytől, amelyre ma emlékezünk. Az Egyház mégis, minden esztendőben, ugyanazzal a lelki örömmel ünnepli az Úr Feltámadását, fáradhatatlanul tesz tanúságot annak az eseménynek kivételes voltáról, amely abban a sírbarlangban, az ősi Jeruzsálem falai mellett történt.

Isten Fiának egész földi útja, csodás Megtestesülésétől szenvedéséig és a Kereszten történt félelmetes haláláig a Teremtő ígéretének beteljesedése, amelyet egykor az ősszülőknek adott. Isten megígérte, hogy elküldi a világba azt, Aki „betegségeinket viselni fogja, fájdalmainkat hordozza” (Ézs 53,4), és „megszabadítja népét bűneitől” (Mt 1,21). Ezt az ígéretet az Úr többször is megerősítette prófétái által. Akkor is hű maradt ígéretéhez, amikor a kiválasztott nép elhagyta a szövetséget és megszegte Alkotója akaratát.

Krisztus Feltámadásában a maga teljességében jelent meg Isten szeretete, mert végre legyőzetett a halál, az utolsó akadály, amely az embert elidegenítette az élet valódi Forrásától. Jóllehet a fizikai halál létezik, megöli az emberi testeket, de többé nem képes megölni a lelkeket, megfosztani bennünket az örök élettől és Teremtőnkkel való egységünktől. A halál megrontatott, fullánkja eltávolíttatott (1Kor 15,55), az Úr „foglyokat vitt fogva” (Ef 4,8), és a poklot megfosztotta hatalmától. „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37), valóban „feltámadt, amint megmondta” (Mt 28,6).

Ebben az esztendőben a Föld népei kivételes megpróbáltatáson mennek keresztül. Pusztító vész terjedt el az egész világon, amely a mi országainkat is elérte. Az állami hatóságok korlátozó intézkedéséket vezetnek be, hogy megelőzzék a járvány robbanásszerű elterjedését. A Moszkvai Patriarkátus pásztori gondoskodása alá tartozó több országban a nyilvános istentiszteletek végzése, a szent liturgia nyilvános megtartása is fel lett függesztve. Ámde nekünk, ortodox keresztényeknek nem szabad elcsüggednünk, vagy kétségbeesnünk e bonyolult körülmények közepette, és még kevésbé szabad pánikba esnünk. Meg kell őrizni belső békénket, emlékeznünk kell Üdvözítőnk szavaira, amelyeket megváltó szenvedései előtt mondott: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).

A Húsvét „átkeléssé” vált az emberiség számára a bűn rabságából a Mennyek Országa szabadságába, „Isten fiai dicsőségének szabadságába” (Róm 8,21). Egyedül Üdvözítőnk Feltámadása által nyerjük el a valódi szabadságot, amelyről a dicséretes Pál apostol tesz tanúságot, és így hív bennünket: „a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg” (Gal 5,1). Hányszor olvastuk, vagy hallottuk már e szavakat? Gondoljuk csak meg: nem élünk-e ma úgy, mintha nem is történt volna meg Krisztus Feltámadása? Nem váltjuk-e az örökkévalóság előttünk egycsapásra megnyílt gazdagságát végtelen gondokra, e világ hiábavalóságának új rabjaiként átadva magunkat mulandó félelmeknek, megfeledkezve a romolhatatlan lelki kincsekről és a keresztény ember valódi elhívatásáról, hogy „szentségben és igazságban szolgáljunk az Úrnak színe előtt” (Lk 1,75).

Mert a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt (Jak 1,27), abban áll, hogy a példa nyomán, amelyet a Jó Pásztor mutatott meg nekünk az evangéliumban, szeretettel és türelemmel legyünk egymás iránt, és segítsünk és támogassuk egymást a megpróbáltatások idején. Semmilyen külső megszorításnak sem szabad szétszakítania a köztünk lévő egységet, amelyre a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus megismerésében találtunk rá, aki legyőzte a halált, és megadta nekünk a lehetőséget, hogy Isten gyermekeinek nevezhetjük magunkat (1Ján 3,1), és azok is lehetünk.

Egy szíve és egy lelke (ApCsel 4,32) van az egyház minden gyermekének, mert külön-külön tagjai, de együtt Krisztus Teste vagyunk, és semmi nem szakíthat el minket Isten szeretetétől (Róm 8,39). Ezért azok, akik ma rajtuk kívül álló okok miatt nem tudtak eljönni a templomba és imádkozni, kell, hogy tudják, hogy megemlékeznek róluk és imádkoznak értük. A hit erőt ad nekünk az élethez, és hogy Isten segítségével legyőzzük a különböző betegségeket és megpróbáltatásokat, azokat is, amelyek a veszélyes vírus elterjedésével jelentek meg életünkben.

Forró szeretettel hívlak benneteket, kedveseim, közös imáink elmélyítésére, hogy az Úr, a nehézségek ellenére is, adja meg nekünk, hogy részesei maradjunk az Egyház kegyelemteli liturgikus életének, hogy elvégezzük az Eucharisztia Szent Titkát, és a hívők bizalommal járulhassanak az Élet Forrásához – Krisztus Szent Ajándékaihoz, hogy a betegek meggyógyuljanak, az egészségesek pedig védelmet találjanak a veszélyes fertőzéssel szemben.

Hiszem, hogy a feltámadott Üdvözítő nem hagy el bennünket, és megadja, hogy szilárdan és hősiesen kitartsunk a hitben, és megmaradjunk a földi életből az örök életbe vezető üdvös úton.

Szeretettel köszöntelek Mindannyiótokat, kedves fivéreim és nővéreim, a Szent Húsvét fényes ünnepe alkalmából, és kérlek titeket, szüntelenül adjátok tanújelét annak, hogy a Megváltó igaz tanítványai vagytok, jó példával szolgálva a körülöttetek élők számára, hirdetve annak tökéletességét, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára (1Pét 2,9), hogy életünk egész ideje alatt tettekkel bizonyíthassuk a húsvéti köszöntés erejét és soha el nem múló igazságát:

VALÓBAN FELTÁMADT KRISZTUS!

+ Kirill

Moszkva és egész Rusz pátriárkája

Krisztus Húsvétján, a 2020. esztendőben

This post is also available in: orosz