Kirill pátriárka körlevele az 1917-ben Moszkvában összeült Helyi Zsinat százéves évfordulója alkalmából

 

Száz év telt el azóta, hogy Moszkvában, 1917. augusztus 28-án összeült a Helyi Zsinat, amelynek első és legfontosabb feladata, csaknem kétszáz éves szinodális korszak után, a bolsevik forradalom kitörésének előestéjén, a patriarkátus visszaállítása és új pátriárka megválasztása volt. Ebből az alkalomból Kirill pátriárka körlevelet adott ki az Orosz Ortodox Egyház joghatósága alá tartozó püspökök, papok, diakónusok, szerzetesek, szerzetesnők és minden hívő részére, amelyben a következőket írja: 

„Éppen száz éve kezdte meg munkáját az 1917-1918-as Helyi Zsinat, amely mérföldkő lett az orosz ortodoxia történetében.

Egy évszázad választ el bennünket annak a kornak az eseményeitől, de az 1917-1918-as Helyi Zsinat jelentősége még nem tudatosult kellőképpen, nem kapott megfelelő értékelést az Egyház népe körében. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy ez az örökség komoly és átgondolt kutatást igényel, és a zsinaton elhangzott számos gondolat ma is hasznosnak és kívánatosnak bizonyul. Jelenleg nagy munka folyik a zsinat tevékenységének minél szélesebb körben való megismertetése céljából, és ami a legfontosabb: folyik a zsinati dokumentumok tudományos feldolgozása és kiadása, amely elengedhetetlen az évszázadok határán történt nagy esemény emlékének megőrzése céljából.

Hosszas előkészítő folyamat előzte meg a zsinatot, amelynek során ismereteket gyűjtöttek, püspökök teológusok, kánontudósok, történészek véleményét kérték ki az egyházi élet legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban. Mind az egyházi, mind a világi sajtóban folyt a leginkább életbevágó kérdések megvitatása. Számos tanulmányt tettek közzé nyomtatásban, amelyek megadták a zsinati viták alaphangját és irányát.

Évekkel a zsinat megnyitása előtt megalakult a Zsinatelőkészítő Hivatal, amelynek az volt a feladata, hogy egybegyűjtse mindazokat az adatokat, melyek az aktuális kérdések megvitatásának méltó megszervezéséhez nélkülözhetetlenek voltak. Ennek a természetét tekintve zsinati szervnek lett a lelki örököse a jelenleg működő Zsinatközi Hivatal, amelynek munkájában nemcsak főpapok, hanem papok és világiak is részt vesznek. A Hivatal tagjai közös erőfeszítéseinek  eredményeként megszületett dokumentumok a széles nyilvánosság elé kerülnek, felterjesztik jóváhagyásra a Szent Szinódus vagy a Főpapi Zsinat elé, ezzel is jelezve, hogy a mai orosz ortodoxiában a zsinati lelkület kapja a legnagyobb hangsúlyt.

Az egy évszázaddal ezelőtt hozott döntések távolról sem valósultak meg maradéktalanul. Ennek különböző okai voltak. A legismertebb akadály az volt, hogy a forradalmi eseményeket polgárháború követte, amelynek eredménye az Egyház és a hívő nép példátlan üldözése lett.

Ma egészen más történelmi körülmények között végezzük szolgálatunkat. Isten kegyelméből mai polgártársaink többsége nem tapasztalta meg a hitvallásért járó üldözetést. Ma imádságos lélekkel gondolhatjuk át a zsinati döntéseket, és megválaszolhatjuk a kérdést, hogyan lehetséges, hogy számtalan akadály ellenére egyes zsinati határozatok mégis megvalósultak, helyet kaptak az Egyház életében, mások viszont életképtelennek bizonyultak és az egyházi tudat nem tette magáévá őket.

A zsinat számos résztvevője vértanúhalállal vagy a hitvallók szenvedésével tett tanúságot az Evangélium iránti hűségéről, az állhatatosság és a bátorság példáját hagyva ránk, utódokra, a szenvedések vállalásában. A Szentírás szavait kell követnünk, amely arra hív, hogy „nézzünk életük végére”, tiszteljük azokat, akik előttünk küzdöttek az Egyház szántóföldjén, kövessük Krisztusban gyökerező rendíthetetlen reményüket (vö. Zsid 13,7), „hogy ne kételkedjünk Isten ígéretével szemben hitetlenkedéssel, hanem megerősödjünk hitünkben, s megadjuk a tiszteletet Istennek” (vö. Róm 4,20).

+Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkája

(ford. I. T.)

This post is also available in: orosz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.