December 27-én, Karácsony harmadik napján kormányzó főpapunk a budapesti Nagyboldogasszony székesegyházban tartott ünnepi szent liturgiát Juraj (György) nagymihályi és kassai érsek közös szolgálatával, aki papjai és hívei kíséretében a Cseh és Szlovák földek Egyházából jött el hozzánk erre a napra. A Karácsony harmadik napja azért is bizonyult kivételes ünnepnek, mert a Szlovákiából érkezett testvérekkel együtt ezen a napon történt megemlékezés Szent István archidiakónus és első vértanúról, valamint Tours-i Szent Márton, földünk szülöttjének 1700 éves évfordulójáról, akit a szlovákiai ortodox keresztények is büszkén vallanak saját szentjüknek Szent István, országalapító királyunkkal együtt.
A szent liturgia végén halotti megemlékezés volt a december 25-én a Fekete tenger fölött katasztrófát szenvedett repülőgép 92 áldozatáért, majd Tyihon püspök atya köszöntötte meleg szavakkal a vendég főpapot, kíséretét, a templomban egybegyűlt híveket Krisztus Urunk Születésének ünnepe alkalmából. Felidézte közös szolgálatait Juraj főpappal és annak oroszországi zarándoklatát, ahol végig kísérője volt, majd főpapi keresztet és az Istenszülőt a gyermek Jézussal ábrázoló medaliont (panagiát) ajándékozott Juraj érseknek.
Válaszában Juraj érsek Szent István első vértanú áldozatára, majd Tours-i Szent Mártonra emlékezett, aki a hagyomány szerint ezen a magyar földön, az egykori Pannóniában, Szombathelyen, Sabaria városában látta meg a napvilágot (317. k.). Innen került Rómába, majd Galliába, és mind a magyarok, mind a szlovákok nagy tisztelettel övezik. Az ő emlékét őrzi a mai Pannonhalma, „Márton-hegye”, egy 9. századtól megfigyelhető francia hagyomány ugyanis, így a középkori magyar egyház is, a szent születési helyét, Sabariát Pannonhalmával, a szent nevét több mint ezer éve viselő bencés monostor hegyével azonosította. Szent Márton nemcsak közös szentje magyaroknak és szlovákoknak – hangsúlyozta Juraj érsek – hanem az egyház a kivételes, „Irgalmas” jelzővel emlékezik rá, aki jó cselekedeteivel minden kereszténynek példát adott, és könyörületes imáival egybefűzi Magyarország és Szlovákia keresztény népeit. Nekünk, mai keresztényeknek elsősorban Krisztus Urunkhoz, egyházához és szentjeihez kell ragaszkodnunk – mondta a főpap -, hiszen az egyház örök. A Római Birodalom, amelyben Tours-i Szent Márton élt és szolgált, már a múlté, ámde egyháza és öröksége mindmáig él a mi földjeinken. Ugyanígy Szent István király is magyaroknak és szlovákoknak egyaránt szentje, az ő öröksége egybefűz mindnyájunkat, és az ortodox egyház részéről méltó cselekedet lenne szent királyunk fiát, Imrét és Szent Gellért vértanút is – akinek emlékszobra székesegyházunk bejáratával szemben áll a budai parton -, a szentek sorába emelni. Ez a föld a kora keresztény idők óta igen gazdag szentekben – fejezte be köszöntőjét a szlovákiai érsek, majd Irgalmas Szent Márton emlékére készített főpapi stólával (epitrachilionnal) és palásttal (omofórral) ajándékozta meg Tyihon püspököt.
A Magyar Egyházmegye csaknem teljes papsága és a nagymihályi és kassai egyházmegyéből érkezett papok szolgáltak együtt a főpapokkal az ünnepi liturgián. Eljött a bécsi Szent Miklós templom fiataljainak népes csoportja az ünnepre, akik Tyihon püspök atya meghívására a magyarországi szent helyeken tesznek zarándoklatot.
I.T.
This post is also available in: orosz