Excellenciás főpásztorok, tisztelendő atyák és diakónusok, istenfélő szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!
Karácsony szent éjjelén szívből köszöntelek Mindnyájatokat, és lelkem mélyéből kívánok Nektek áldott ünnepeket Krisztus Születésének napján, amely betöltötte az ősi ígéreteket az emberi nem üdvözítéséről, mely a Teremtő kimondhatatlan szeretetének az ünnepe teremtése iránt, a Messiás, az Isten Fia világba való eljövetelének a napja.
Az egyházatyák sok mindenről szóltak az Isten Megtestesülésének titkáról az elmúlt évszázadok során. Ahogy ők egykor, most mi is hallgatjuk az egyházi imádságok és énekek szavait, áhítattal figyelünk a Szentírásra, amely a dicsőséges eseményről tudósít, és újra és újra ámulattal olvasunk a kivételes csodáról.
Krisztus Születéséről elmélkedve Szent Simeon, az Új Teológus ezt írja: „Isten eljött a világba…, egyesítette az isteni természetet az emberi természettel, hogy az ember istenné lehessen, és ebbe a kegyelem által istenné lett emberbe titokzatos módon a Szentháromság költözött” (10. homília). Szír Szent Efrém pedig így szól Isten megtestesüléséről: „Isten most magára vette az emberi nem pecsétjét, hogy az emberi nem is Isten pecsétjével ékeskedjen” (Himnuszok Krisztus Születésére).
E bölcs szavakon elgondolkodva föltehetjük magunknak a kérdést: milyen módon ékeskedhetünk ezzel az isteni pecséttel? Hogyan érhetjük el az Istenhez való hasonlóságot, amelyre az ember elhívást kapott a világ teremtése óta? Hogyan éljünk, hogy „Krisztus kiábrázolódjék bennünk” (Gal 4,19)? A válasz egyszerű: kövessük az Üdvözítő parancsolatait. Pál apostol szavaival fordulok hozzátok, szeretteim: „Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét” (Gal 6,2). Szeretettel borítsatok be mindent, és ezáltal elnyeritek lelketek békéjét és megnyugvását. Hajoljatok le nagylelkűen mindenkihez, és a szívetekben öröm fog uralkodni, amelyet „nem vesz el tőletek senki” (Jn 16,22). „Kitartástokkal mentitek meg lelketeket“ (Lk 21,19), így lesz osztályrészetek az örök élet. Mennyire fontos az, hogy mi, keresztények ne csupán másokat hívjunk a magas erkölcsi eszmények követésére, hanem mi magunk is igyekezzünk azokat megvalósítani mindennapi életünkben, elsősorban a felebarátaink felé végzett szolgálatban. Akkor pedig, Isten irgalma által, megjelennek bennünk a Lélek gyümölcsei: „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23).
„Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk” (Zsid 10,24). Ha leküzdjük a konfliktusokat és a megosztottságokat, a leginkább meggyőző prédikációval fordulunk a világhoz a megszületett Megváltóról, és tetteinkkel tanúságot teszünk az ortodox hit páratlan szépségéről és spirituális erejéről.
Hamarosan belépünk az új, 2017. esztendőbe. Pontosan száz év választ el bennünket attól az eseménytől, amely radikálisan megváltoztatta egész Oroszországnak, e hatalmas, soknemzetiségű álamnak az életét, esztelen polgárháborúba taszítva az országot, amelyben gyermekek szüleik ellen fordultak, és testvér a testvért gyilkolta. Azokat a veszteségeket és bajokat, amelyeken a nép később keresztülment, nem kis mértékben az ezeréves államiság lerombolása és az emberek vallásos hite elleni harc idézte elő, melynek nyomán a társadalom mély megosztottság állapotába került.
Szent félelemmel és áhitattal emlékezünk az Orosz Egyház újvértanúinak és hitvallóinak lelki tetteire, akiknek imái által, hisszük, az Úr nem hagyta el a népet, hanem erőt adott számára az építés hatalmas munkájához és a küzdelem megvívásához, amely győzelemhez vezetett a világtörténelem legszörnyűbb háborújában, majd az ország újjáépítéséhez, és olyan eredmények eléréséhez, amelyek másokból is csodálatot váltottak ki.
Hálát adunk Istennek azért a csodáért, amely az egész világ színe előtt megjelent – a hit és az istenfélelem újjászületéséért a nép körében, a lehetőségért, hogy a lerombolt szentélyek újjáépüljenek, hogy új templomok és monostorok épüljenek. Megépítésük azoknak a mély változásoknak a jele, amelyek az emberek szívében végbementek.
Az elmúlt évtizedekben és a mostani időkben is sok nehézséggel és megpróbáltatással kellett szembenéznünk életünk során. De mindezek csak időlegesek, éppen ezért nem tölthetnek el bennünket rémülettel. Az elmúlt évszázad tapasztalatai sok mindenre megtanítottak, és sok mindentől meg is óvnakbennünket .
Haladjunk tovább félelem nélkül az üdvösség útján, mert velünk az Isten! Erősödjünk meg a hitben, mert velünk az Isten! Erősödjünk meg a reményben, mert velünk az Isten! Növekedjünk a szeretetben és tegyünk jót, mert velünk az Isten!
Minden reményünket helyezzük Istenbe, mert Ő „örök kőszikla” (Ézs 26,4), és Péter apostol szavai szerint „nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12). Krisztus világossága mindenkor világítsa be földi utunkat, ez az út vezessen minket a Mennyek Országába, amelyet az Úr az Őt szeretők számára készített.
Mindenkor osztozva mindnyájatokkal a lelki örömben, akik különböző országokban, városokban és falvakban éltek, de Krisztus egy Egyházát alkotjátok, szeretnék mindegyikőtöknek imádságos szeretettel jó testi és lelki egészséget kívánni, békességet családjaitok számára, sikereket munkátokban. Adjon a Betlehemben született Úr és Megváltó mindannyiunknak lehetőséget, hogy újult erővel és teljes szívvel érezzük az Ő jelenlétét életünkben.
Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkája
Krisztus Születésének ünnepén
A 2016 / 2017. esztendőben
This post is also available in: orosz