Nagyhét és Húsvét a miskolci Szentháromság ortodox egyházközségben

A Nagyböjt testi-lelki aszkézissel eltöltött hosszú időszakának végén a miskolci ortodox egyházközség hívei megerősítést kaptak, hogy a Nagyhét folyamán méltó módon, bűneiktől megtisztulva várhassák Krisztus Feltámadásának fényes ünnepét. Április 3-án, Lázár szombatjának előestéjén a hívők a betegek kenete szentségének kiszolgáltatására gyűltek egybe. A szertartást Magyar Máriusz esperes, a budapesti román egyházközség parochusa vezette, Tatárka Kirill megbízott parochus és Szegedi Szabolcs István diakónus segédletével. Több mint harminc hívő jött el Miskolcról, Kazincbarcikáról, Sátoraljaújhelyről e fontos eseményre. A szentírási olvasmányok és imádságok három nyelven folytak: magyarul, egyházi szlávul és románul. 

Másnap tovább folytatódtak az előkészületek. A reggeli szent liturgia után, amelyen az „általános feltámadás” előjeleként az Úr „barátja”, Lázár feltámasztásáról elmélkedtünk, és többen részesültek a gyónás, az eucharisztia szentségében, asszonyi kezek gondoskodtak arról, hogy templomunk méltó módon, feldíszítve várja a virágvasárnapi, nagyheti és húsvéti istentiszteleteket. A Virágvasárnapi liturgián – annak ellenére, hogy nyugati keresztény testvéreink ekkor ünnepelték a Húsvétot – szép számmal vettek részt magyar, orosz és bolgár hívek, akik elvitték otthonaikba a megszentelt barkákat és örökzöld ágakat.
Nagycsütörtök reggelétől már minden szertartás „a világ üdvösségért leköpdösést, megkorbácsoltatást, megcsúfoltatást, keresztet és halált elszenvedett”, értünk önmagát adó Úr Jézus Krisztus Golgota felé vezető útjáról, kereszthaláláról, eltemettetéséről és az Ő követéséről szólt. Papok és hívők együtt élték át a „szent három nap” eseményeit: az eucharisztia alapítását a nagycsütörtök reggeli liturgiában, a kínszenvedéseket a nagycsütörtök esti evangéliumok olvasása során, az eltemetést és a siratást a nagyszombat hajnali istentiszteletben, a sírban nyugvó, de már feltámadni készülő Úr végtelen alázatának szemlélését a nagyszombati liturgiában, hogy azután húsvét éjjelén együtt örvendezzenek feltámadásán, halál feletti győzelmén. A szertartásokban minden testvér kivette a részét: ki szolgálattal, ki énekkel, mások felolvasással, imádsággal, kétkezi munkával vagy adománnyal. Így vált többek között lehetővé, hogy a templom értékes, barokk Szent Sírja megújuljon, új függőmécsesekkel, függönyökkel ékesítve jelenítse meg az eltemettetés helyét, a sziklabarlangot, ahová a „nemes lelkű József” az Úr testét helyezte.
A húsvét éjszakai szertartás körmenettel kezdődött, amely a templomot megkerülve a nyugati kapuhoz érkezett vissza. Itt magyar és egyházi szláv nyelven került felolvasásra a Márk evangéliuma szerinti feltámadási evangélium, majd először a pap énekelte el a „Krisztus feltámadt halottaiból” kezdetű húsvéti tropáriont, utána, a hagyományos zsoltári versekkel váltakozva, az egybegyűlt hívő nép ajkán hangzott fel a halál feletti győzelmet hirdető himnusz. A templomba visszatérve a szertartás a békességes ekténiával folytatódott, amelyet a húsvéti kánon éneklése követett. A kánon minden egyes ódáját a tropárion háromszori eléneklése és kis ekténia zárt, magyarul, görögül, egyházi szlávul, románul vagy angolul, és a pap „Krisztus feltámadt!” köszöntése, melyre a hívők mondták, ki-ki a saját anyanyelvén, az apostolok válaszát: „Valóban feltámadt! (Lk 24,34)” A dicséreti sztichirák olvasása alatt a papság és a hívők hódoltak a templom közepére kihelyezett ünnepi ikon és az evangéliumos könyv előtt, majd békecsókkal és húsvéti köszöntéssel kívántak egymásnak áldott Húsvétot.
A Húsvétvasárnap reggeli szent liturgián a hívők nagy számban vették magukhoz Krisztus Szent Titkait, örömmel fogadták testükbe és lelkükbe a Feltámadott Urat. Az istentisztelet végén a hívők által hozott tojás, kalács és más húsvéti ételek megszentelése következett, majd a diakónus felolvasta Kirill pátriárka ünnepi körlevelét. Az ünneplés a templom előtti pázsiton folytatódott, az asztalok megteltek a szeretetvendégségre hozott ételekkel, italokkal. Kötetlen, testvéri együttlét, beszélgetés vette kezdetét, ünnepi hangulatban, amely a kora délutáni esti istentisztelet kezdetéig tartott. A feltámadásról szóló tanúságtételt ez a húsvéti örömtől átjárt szertartás tette teljessé, és a búcsúzó szavak: „Krisztus feltámadt!” – „Valóban feltámadt!”
T. K.