Ortodoxia Vasárnapjának ünnepe a Nagyboldogasszony templomban

Az ortodoxia győzelmeAz „ortodoxia─ az igaz keresztény hit ─győzelmének” ünnepe immár a 9. századtól kezdve hagyományosan Nagyböjt első vasárnapjára esik az ortodox egyházban. A konstantinápolyi zsinatot 843. márc. 11-re (más források szerint február 19-re), Nagyböjt első vasárnapjára hívta össze Teodóra, bizánci császárnő, hogy az egyház ünnepélyesen kihirdesse a korábban a császári hatalom által kezdeményezett ikonromboló eretnekség feletti győzelmét, és az igaz keresztény hit visszaállítását. 

Ezen a vasárnapon, szerte az ortodox világban, különösen nagyobb városokban, székesegyházakban régi hagyomány, hogy az ortodox keresztény közösségek papjai és hívei egy templomban gyűlnek össze szent liturgiára, hogy így ünnepeljék meg az igaz hit visszaállítását, és mutassák fel az ortodoxia egyetemességét.

Így került sor ebben az évben is, március 1-én az „ortodoxia győzelmének” megünneplésére a budapesti Petőfi téri Nagyboldogasszony székesegyházban, ahol az ünnepi liturgiát Siluan Manuila, gyulai román ortodox püspök vezette. Az istentiszteleten minden hazai egyházmegye, exarchátus képviseltette magát egy vagy több pappal.

Sziluán püspök három papot is hozott magával: Magyar Máriusz esperes-parochust, a budapesti, Holló utcai Keresztelő Szent János román ortodox egyházközség papját, valamint Claudiu Condurache protodiakónust és Emanuil Vaduva diakónust. A Konstantinápolyi Exarchátust Beke Cs. Makáriosz, a Váci utcai Szent István és Hierotheosz kápolna papja képviselte, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyét Sólyom András diakónus Ráckevéről, a magyarországi Bolgár Ortodox Egyházat prot. Jancsev Tancso, budapesti parochus. A vendéglátó Magyar Ortodox Egyházmegye részéről prot. Magyar István és Dmitrij Kornyilov papok, Dadányi Miklós protodiakónus, valamint Vajna-Éliás István és Szvjatoszlav Bulah diakónusok szolgáltak az oltárnál.

A szent liturgia végén Sziluán püspök ismertette a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa által nemrég kiadott ünnepi körlevelet, amely az igaz hit győzelmét méltatta az ikonrombolók eretneksége fölött. Felidézte a VII. Egyetemes Zsinat (787) munkáját, és hangsúlyozta annak napjainkig ható történelmi jelentőségét.

Sziluán püspököt prot. Magyar István köszöntötte és kiemelte: az Ortodoxia Vasárnapjának közös megünneplése a hit egyetemességéről tesz tanúságot a világnak, túlmutat a nemzeti, nyelvi hovatartozáson. A szent liturgia imádsága ilyenkor válik igazán valósággá, amikor különböző nyelveken, ám mégis “egy szájjal és egy szívvel dicsőítjük az Atyát és Fiút és Szentlelket”.

M. I., I. T.

***

Részlet a zsinati határozatból, amelyet Ortodoxia Vasárnapján, a szent liturgia végén olvasunk fel templomainkban:

„Amiként a próféták látták, az apostolok tanították, az Egyház átvette, az egyháztanítók dogmákba foglalták, s a földkerekség egyetértett benne, amiként a kegyelem felragyogott, az igazság bebizonyosodott, a hazugság elűzetett, a bölcsesség bátorsággal szólott, ahogy maga Krisztus határozott, mi is úgy vélekedünk, úgy szólunk, úgy hirdetjük a Krisztust, a mi igaz Istenünket, és az Ő szentjeit, szóban, írásban, gondolatban, áldozatokban, templomokban és képmásokban fejezve ki tiszteletünket, és Krisztust mint Istenünket és Uralkodónkat imádjuk és féljük, szentjeit pedig a mi közös Uralkodónk igaz szolgáiként tiszteljük, és az őket megillető hódolatban részesítjük.

Ez az Apostolok hite, ez az Atyák hite, ez az igazhitű keresztények hite, ez a hit erősítette meg a földkerekséget!

Ezenkívül, az istenfélelem hirdetőit, annak az istenfélelemnek a dicsőségére és tisztességére, amelyért küzdöttek, testvéreket és atyákat megillető szeretettel magasztaljuk, és ezt mondjuk:

Az igaz keresztény hit élharcosainak, istenfélő uralkodóknak, szentséges pátriárkáknak, főpapoknak, egyháztanítóknak, vértanúknak, hitvallóknak legyen örök az emlékezete!

Esedezünk Istenhez, hogy az ő halálig tartó istenfélő harcaik, küzdelmeik és tanításuk által nevelődve és erősödve, és az ő istenes életmódjuk bátor követését mindvégig felmutatva, méltónak találtassunk mindarra, amit kérünk, Krisztusnak, a mi nagy és első Főpapunknak és igaz Istenünknek könyörülete és kegyelme, és a mi fölöttébb dicsőséges Nagyasszonyunk, Istennek Szülője és Örökszűz Mária és az Istenhez hasonló angyaloknak és minden szenteknek közbenjárásai által. Ámin.”

 

Vélemény, hozzászólás?