Moszkva és egész Rusz pátriárkájának körlevele
az Ortodox Ifjúság Napjának ünnepe alkalmából
(2015. február 15.)
Kedves Testvérek és Nővérek!
Szeretettel köszöntelek Mindnyájatokat az Úr Templomi Bemutatásának ünnepe és a mai Ortodox Ifjúság Napja alkalmából.
A Bemutatás ünnepén liturgikus imádságainkban arra emlékezünk, hogyan vitte a Legtisztább Szűzanya a Fiát, az Istengyermek Jézust a jeruzsálemi templomba, ahol az öreg Simeon fogadta őket, az a férfiú, akiről a Szentírás így tesz tanúságot: „igaz és istenfélő, és a Szentlélek volt benne” (Lk 2,25). Ez az ember hosszú és Istennek tetsző életet élt, és már élete végén járt, amikor méltóvá lett arra, hogy meglássa a próféták által meghirdetett Messiást, a világ Üdvözítőjét.
Többségünk, és ez most elsősorban a fiatalokra vonatkozik, akkor találkozik Krisztussal, amikor még messze vannak a hajlott évek, amikor még fiatal, vagy középkorú. Ezt a drága lehetőséget ingyen, ajándékba kapjuk az Úrtól, és arra kapunk elhívást, hogy féltve őrizzük az Isten iránti hit és szeretet szívünkben felgyulladt lángját. És minél világosabb ennek a tűznek a fénye, minél erősebb e szeretetnek az ereje, annál nagyobb öröm és melegség fog körülvenni bennünket és felebarátainkat ezen a világon.
Ma mindenkit arra szeretnék hívni, különösen a fiatalokat, hogy a rendelkezésünkre álló időnket ne pazaroljuk el. Ne felejtsétek el, az embernek nincs lehetősége arra, hogy egész életének forgatókönyvét egy tiszta lapon újraírja, ismét működésbe hozza azt a teljesítőképességet, amely egykor a sajátja volt. Pál apostol szavaival: „Jól vigyázzatok, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak…. Ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata… teljetek meg Lélekkel” (Ef 5,15-18).
Az idősebb nemzedék képviselői számára jól ismert, milyen bonyolult és veszélyekkel teli életünknek az útja. Ahhoz, hogy meggyőződéssel és kitartóan haladjunk rajta, ne ütközzünk botránykövekbe és sikerrel vegyük az akadályokat, magát Istent kell magunk mellett tudnunk útitársként. Ezért nélkülözhetetlen, hogy imáinkban Hozzá forduljunk, Krisztus Szent Titkaihoz járuljunk, mindig az Ő akaratának teljesítését keressük, és egész valónkkal Hozzá ragaszkodjunk. Akkor mindig velünk lesz az Úr, és bőséggel árasztja ránk nagy jótéteményeit. Sőt, sokkal bővebben részesülünk majd azokból, mint ahogy megérdemelnénk, mint ahogy el tudnánk képzelni. És ha elérkezik az idő, hogy befejezzük földi zarándoklásunkat és átlépjünk az örökkévalóság küszöbén, legyünk méltók arra, hogy találkozzunk Krisztussal, aki arra hív, hogy részesedjünk „romolhatatlan javaiban, amelyeket azok számára készített, aki szeretik Őt”.
+ Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkája