Az Ukrajnában dúló testvérháború következtében Kirill pátriárka az alábbi üzenetben fordult az „Egyház teljességéhez” és a „történelmi Rusz népeihez”:

A legnagyobb baj, amely ma érhet bennünket, az Ukrajna területén folyó testvérháború, amely újabb és újabb áldozatokat követel. Vajon mi megy végbe, mindenekelőtt a donyecki és luganszki területeken, és Szent Egyházunk tagjainak hogyan kell viszonyulniuk mindahhoz, ami történik? A történelmi Rusz déli vidékein ma polgárháború zajlik. A véres konfliktus következményei elborzasztóak. Már nem százan, mint télen, Kijevben, hanem sok százan vesztették életüket, ezrek sebesültek meg vagy maradtak fedél nélkül. Csak az ördög ünnepelhet győzelmén, amikor testvérek csapnak össze, gyilkolják egymást, elveszik a nép életerejét. 

Természetesen az Orosz Ortodox Egyház, a spirituálisan meg nem osztható Rusz Egyháza, nem oszthatja meg Isten egyetlen népét semmilyen politikai, nemzeti, szociális vagy bármilyen elv alapján. Az Egyház sajátos küldetést teljesít, amelyet maga az Úr Jézus Krisztus bízott rá, és nem egyik vagy másik politikai erő megbízása, ill. felhatalmazása szerint cselekszik. Éppen ez különbözteti meg bizonyos, névlegesen vallási, ám lényegében világi szervezetektől.

Polgárháborúval nem egyszer kellett szembenéznünk történelmünk folyamán. Pontosan ezek vezettek a Kijevi Rusz meggyöngüléséhez, amikor a szétaprózott fejedelemségek Batu kán uralma alá kerültek, a 17. századi rettenetes „zavaros időkhöz”, a méreteiben szinte páratlan vérontáshoz és az istentelen rendszer uralomra jutásához a 20. század elején.

A történelem nagy tanulsága, a polgárháború mindig azzal a veszéllyel jár, hogy a haza idegen erők martalékává válik, aminek a következménye, mint most is, a nép valódi függetlenségének az elvesztése lehet. Annak a függetlenségnek, amely lehetővé teszi, hogy életünket olyan erkölcsi, spirituális és kulturális értékek szerint rendezzük be, amelyeket őseink az isteni kegyelemmel együtt a Kijevi Rusz keresztelőmedencéjében vettek át, és amelyeket évszázadokon át gazdagítottak, sajátjuknak vallottak.

Mindazokhoz fordulok most, akik a döntéseket hozzák: azonnal szüntessétek be a vérontást, kezdjetek reális párbeszédet, hogy a béke és az igazságosság érvényre jusson! A polgárháborúban nem lehetnek győztesek, és nem lehetnek olyan politikai győzelmek, amelyek drágábbak az emberi életnél.

Mi az Egyház szerepe? Fegyvere és páncélja az ima és Isten igéje, amely „eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál” (Zsid 4,12). Állhatatos imádságra hívom hát az Orosz Ortodox Egyház minden gyermekét, és az épphogy megkezdődött Péter-Pál böjt buzgó megtartására. Külön felhívással fordulok a monostorok lakóihoz: imádkozzatok most az Úrhoz úgy, ahogyan szentéletű elődeink képesek voltak imádkozni a megrázkódtatások rettenetes időiben. Ahogy Antal és Feodoszij, a Kijevi Barlang szentjei, az orosz szerzetesség apostolai képesek voltak imádkozni a polgárháború megszűnéséért. Amiként szent életű Radonyezsi Szergij, az orosz földek békítője imádkozott a gyűlöletes viszály elmúlásáért. Amiképpen Szent Tyihon pátriárka és Szent Vlagyimir papvértanú, kijevi metropolita kiáltottak az Úrhoz a polgárháború véres káoszának napjaiban.

Egyházunk minden templomában hangozzék fel most az az állhatatos imádság a békéért, a polgárháború befejezéséért, amelynek szövegét most hagytam jóvá.

„A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessz 5,23)

(Forrás: „Moszkva és egész Rusz pátriárkájának sajtószolgálata”)

This post is also available in: orosz