Március 9-én, Nagyböjt első vasárnapján, „Ortodoxia Vasárnapján”, az isztambuli Szent György Nagyvértanú székesegyházban, a helyi ortodox egyházak elöljáróinak közös ünnepi liturgiájával ért véget az összortodox szinódus, amely március 6-án vette kezdetét, és amely a legmagasabb szinten képviselte az egész ortodox világot. A szent liturgián, amely görög, egyházi szláv, grúz, szerb, arab, román és albán nyelven folyt, az elöljáró pátriárkákkal, érsekekkel, metropolitákkal együtt imádkoztak a küldöttségek tagjai, főpapok, papok és a székesegyházat megtöltő hívők.

Az evangéliumi olvasmány után hangzott el „Az ortodox egyházak elöljáróinak üzenete”. A március 6-9. között megtartott összortodox szinódus határozatait és üzenetét a következő elöljáró főpapok írták alá:

Konstantinápolyi Patriarkátus: Bertalan pátriárka,
Alexandriai Patriarkátus: II. Teodor pátriárka,
Jeruzsálemi Patriarkátus: III. Teofil pátriárka,
Moszkvai Patriarkátus: Kirill pátriárka,
Grúz Patriarkátus: II. Illés katolikosz-pátriárka,
Szerb Patriarkátus: Irinej pátriárka,
Román Patriarkátus: Dániel pátriárka,
Bolgár Patriarkátus: Neofit pátriárka,
Ciprusi Ortodox Egyház: II. Krizosztom érsek,
Görögországi Ortodox Egyház: Jeromos, athéni érsek,
Albán Ortodox Egyház: Anasztasziosz, tiranai érsek,
Lengyelországi Ortodox Egyház: Száva, varsói metropolita.

Az alábbiakban közöljük „Az ortodox egyházak elöljárói üzenetének” teljes szövegét:

+

Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében!
Isten kegyelméből a Szent Autokefál Ortodox Egyházak elöljárói a világ minden táján élő ortodox kereszténynek, minden keresztény testvérnek és nővérnek és minden jóakaratú embernek Isten áldását küldik a szeretet és a béke csókjával.
„Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban” (1Thessz 1,2).
1. Miután a Jóságos Isten kegyelméből, Bertalan, konstantinápolyi egyetemes pátriárka meghívására összegyűltünk 2014. március 6-9. között a Phanarban, testvéri szeretetben megvitattuk azokat a kérdéseket, amelyek ma Legszentebb Egyházunkat nyugtalanítják, a Szent György templomban közösen szolgáltunk az Úrnak az Ortodoxia Ünnepének jeles napján, és most hozzátok fordulunk a szeretet, a béke és a vigasztalás szavával.
Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli Ortodox Egyházunk, ebben a világban élve, minden korban ki van téve megpróbáltatásoknak. Krisztus Egyháza, hűen a Szent Hagyományhoz, állandó párbeszédet folytat minden történelmi korral, együtt szenved az emberrel és osztozik aggodalmaiban. „Jézus Krisztus tegnap, és ma, és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8).
Napjainkban különös feszültséget keltenek azok a megpróbáltatások, kihívások, amelyekkel szemben az ortodox keresztények nem maradhatnak részvétlenek vagy közömbösek. Ezért voltunk együtt (Csel 2,1), hogy gondolkodjunk azokról a kérdésekről és megpróbáltatásokról, amelyekkel a mai emberiség találja szemben magát. „Kívül harcok, belül félelem” (2Kor 7,5). Az apostolnak ezek a szavai ma is időszerűek az Egyház számára.
2. Látva az emberek szenvedését szerte a világon, elismeréssel adózunk a vértanúságnak, és bámulattal a keresztények tanúságtételének a Közel-Keleten, Afrikában és a földkerekség más részein. Felidézzük kettős vértanúságukat: egyrészt, amit hitükért szenvednek, másrészt, amit azért tesznek, hogy megőrizzék a történelem során kialakult kapcsolataikat a más vallásokhoz tartozó emberekkel. Elítéljük a béke és a stabilitás hiányát, ami arra kényszerít keresztényeket, hogy elhagyják azt a földet, ahol a mi Urunk Jézus Krisztus született, és ahonnan a Jó Hír az egész világra elterjedt.
Együtt szenvedünk a szíriai tragédia minden áldozatával. Elítéljük a terrorizmus és a vallás rossz híre keltésének minden formáját. Mély sebet ejtett rajtunk Pál és János püspökök, papok, valamint a maalulai Szent Tekla monostor nővéreinek az elrablása, és követeljük haladéktalan szabadon bocsátásukat.
A konfliktus minden résztvevőjéhez fordulunk, követelve a harci cselekmények haladéktalan beszüntetését, a foglyok szabadon engedését és a béke helyreállítását a párbeszédek útján. A Közel-Kelet keresztényei: a béke kovásza. A minden ember számára biztosított béke a keresztényeknek is békét hoz. Támogatjuk az Antiókhiai Patriarkátust lelki és humanitárius szolgálatában, azokban az erőfeszítésekben, hogy helyreállítsa azt, ami le lett rombolva, és hazatérítse a menekülteket.
3. Forrón imádkozunk a békés párbeszédért és az imádságban való megbékélésért az Ukrajnában folytatódó válságban. Elítéljük a szent monostorok és templomok erőszakos elfoglalásával való fenyegetéseket, és imádkozunk azoknak a testvéreinknek a visszatérésért a Szent Egyház kebelébe, akik ma az egyházi közösségen kívül vannak.

4. Mind helyi, mind globális vonatkozásban a világban tapasztalható gazdasági válság fenyegeti leginkább az igazságosságot és a békét. Következményei szemmel láthatók a társadalom minden szintjén, ahonnan gyakran hiányoznak olyan értékek, mint a személy sértetlensége, a testvéri szolidaritás és az igazságosság. A válság okai nem csupán pénzügyi jellegűek, morális és lelki okai vannak. Nem vállalunk közösséget a hatalom, a kapzsiság és a hedonizmus világi bálványaival, hanem azt hangsúlyozzuk, hogy a mi hivatásunk átalakítani a világot az igazságosság, a béke és a szeretet elvei szerint.
Az önzés és a hatalommal való visszaélés sokak számára aláássa az emberi személyiség szent jellegének a képét, nem akarják látni Isten képét a „legkisebb testvérekben és nővérekben” (vö. Mt 25, 40.45). Sokan vannak, akik közömbösek a szegénységgel, a szenvedéssel és az erőszakkal szemben, amelyek korbácsként sújtanak le az emberiségre.
5. Az Egyház hivatása, hogy a prófétai szót mondja ki a világ számára. Aggódásunkat fejezzük ki azokkal a helyi és globális áramlatokkal szemben, amelyek aláássák és szétbomlasztják a hit alapjait, az egyes emberi személyiségek méltóságát, a házasság és a család szent intézményét és a teremtést, mint Isten ajándékát.
Kitartunk amellett, hogy az emberi életnek, annak fogantatásától kezdve egészen a természetes halálig, vitathatatlanul szent jellege van. A házasságot úgy ismerjük el, mint férfi és nő szövetségét, amely Krisztusnak és az Ő Egyházának egységét tükrözi. Hivatásunk, hogy megőrizzük természeti környezetünket, mivel sáfárai és nem gazdái vagyunk a teremtésnek. A Nagyböjtnek ebben az időszakában arra hívjuk a papságot és a hívő népet, hogy éljenek a bűnbánat lelkületében, törekedjenek a szívbéli tisztaságra, az alázatra, a megbocsátásra, tegyenek tanúságot az emberi társadalom előtt az Úr Jézus Krisztus örök tanításáról.
6. Az elöljárók szinódusa áldásos alkalom a számunkra ahhoz, hogy megerősítsük egységünket a közösség és az együttműködés által, és ismét megerősítjük elkötelezettségünket a szinodális elv mellett, amely elsőrangú fontossággal bír az Egyház egysége szempontjából. Valljuk, ahogyan Aranyszájú Szent János, konstantinápolyi érsek tanította, hogy az „Egyház neve az egység és egyetértés neve, nem pedig a megosztásé”. Szívünk tele van reménységgel a régóta várt Szent és Nagy Zsinat felől, amely az Egyház egységének és a mai világgal kapcsolatos szolgálatainak lesz a tanúja.
A szinódus határozatot hozott arról, hogy az előkészítő munkát még intenzívebbé kell tenni. 2014 őszétől megkezdi a munkáját egy külön, ortodoxközi előkészítő bizottság, amely 2015 Húsvétjáig folytatja a tevékenységét. Ezt követi az összortodox zsinatelőtti tanácskozás, amely 2015 első felében fog összegyűlni. Minden határozat, akár a zsinaton, akár az előkészítő szakaszokban, a konszenzus alapján fog megszületni.
A Szent és Nagy Zsinatot Bertalan egyetemes pátriárka hívja egybe Konstantinápolyba, a 2016. évben, ha nem jön közbe semmilyen váratlan akadály. Az egyetemes pátriárka lesz a zsinat elnöke. Tőle jobbra és balra fognak ülni szolgálattársai, a többi autokefál egyház elöljárói.
7. A misszió elválaszthatatlanul összekapcsolódik az egységgel. Az Egyház nem a maga számára él: kötelessége, hogy tanúságot tegyen Isten ajándékairól, és megossza azokat a közelben és a távolban lévőkkel. Amikor részt veszünk a szent liturgiában, és imádkozunk az egész világért, arra kapunk elhívást, hogy a liturgia után is folytassuk ezt a liturgiát, osszuk meg az egész emberiséggel az igazság és a szeretet ajándékait, az Úr végső parancsa és ígérete szerint: „Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet…És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,19-20)

8. Olyan világban élünk, ahol a multikulturalizmus és a pluralizmus elkerülhetetlen és szüntelenül változó valóságot jelentenek. Tudatában vagyunk annak, hogy manapság egyetlen kérdést sem lehet megvizsgálni vagy eldönteni mindent átfogó, látás nélkül, mivel a helyi és a globális szembeállítása csak az ortodox keresztény gondolkodásmód eltorzulásához vezet.
Ennélfogva a viszály, az elkülönülés és a megosztás láttán mi teljes határozottsággal hirdetjük az ortodoxia szavát. Azt valljuk, hogy a párbeszéd mindig jobb a konfliktusnál. A megfutamodás és az elszigetelődés nem a mi kenyerünk. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy kötelességünk nyitottnak lenni a kapcsolatra más emberekkel és másfajta kultúrákkal, más hitvallású keresztényekkel és más vallások követőivel.
9. Minden nehézség ellenére hirdetjük Isten jó hírét, aki „annyira szerette a világot”, hogy „közöttünk lakozott”. Ezért mi, ortodox keresztények, reménységgel tekintünk a jövőbe, és minden zűrzavar ellenére bízunk a „Mindenhatóban…, aki van, és aki volt, és aki eljövendő” (Jel 1,8). Nem felejtjük el, hogy az utolsó szó ─ az öröm, a szeretet és az élet szava ─ az Övé lesz.
Őt illeti a dicsőség, a tisztelet és a hódolat, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Ámen.

(Forrás: Служба коммуникации ОВЦС / Патриархия.ru, 2014. márc. 9.)
I. T.

This post is also available in: orosz