Hilarion volokolamszki metropolita, a moszkvai patriarkátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának elnöke, Kirill pátriárka áldásával Magyarországra érkezett, és december 15-én, Szent Ősatyák Vasárnapján, főpapi szent liturgiát tartott a Petőfi téri Nagyboldogasszony székesegyházban.

A főpásztorral együtt szolgált prot. Magyar István templomfelügyelő lelkész, prot. Nyikolaj Kim, a hévízi Életadó Forrás egyházközség parochusa, Gyimitrij Kornyilov lelkész, a budapesti Szentháromság egyházközség parochusa és az egyházmegye más papjai.

A szent liturgia végén Hilarion metropolita a következő szavakkal köszöntötte a templomban egybegyűlt híveket:

„Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében!

Kedves Atyák, kedves Testvérek és Nővérek, szívből köszöntelek Benneteket ezen a vasárnapon, és átadom Nektek Kirill pátriárka Őszentségének áldását. Az ő áldásával, valamint a magyar állami vezetők meghívására érkeztem Budapestre, és öröm tölt el, hogy ma ebben a történelmi székesegyházban tarthatok szent liturgiát.

A korábbi években, amikor az ausztriai és magyarországi egyházmegyét kormányoztam, gyakran volt alkalmam ebbe a szent templomba jönni, és szent liturgiát tartani. Nagy örömöm számomra ma, hogy ismét itt láthatom a kedves és jól ismert arcokat, és együtt imádkozhatom Veletek Isten oltára előtt ennek az országnak a jólétéért és istenfélő népéért.

Idézzük fel most az Úr mai evangéliumi példázatát az ünnepi lakomára meghívottakról(Lk 14,16-24).

A vendéglátó meghívta barátait, ámde ők különböző kifogásokkal sorban visszautasították a meghívást, először az egyik, utána a másik, majd a harmadik. Akkor a ház ura elküldte szolgáját, hogy gyűjtse össze mindazokat, akik az útjába akadnak, hogy jöjjenek el, és töltsék meg az ünnepi lakomára előkészített házat. Ebben a példázatban arról az ünnepi lakomáról van szó, amelyre maga az Üdvözítő hív el,valahányszor szent liturgiát végzünk, mivel az Egyházban nem az ember a vendéglátó, hanem maga a mi Urunk, Jézus Krisztus. És nem emberek mutatják be a szent liturgiát, hanem maga az Úr mutatja be mindannyiszor Titkos Vacsoráját, bennünket pedig arra hív, hogy legyünk ennek részesei.

A szent eucharisztiában az Úr a leghatásosabb gyógymódot kínálja fel számunkra mindenfajta lelki, szellemi és testi betegségünkből való gyógyulásunkra: saját magát, Testét és Vérét, hogy Teste a mi testünk részévé váljon, Vére a mi vérünkkel egyesüljön. Krisztus Urunk a mi üdvösségünkre alapította az eucharisztia szentségét. Tudjuk, hogy az ünnepi lakoma háza mindig megtelik ünneplőkkel, hiszen ha az Úr meghív, ám a meghívottak elutasítják a meghívást, másokat fog hívni, akik viszont megtöltik az ünnepi palotát.

Számunkra a templom ez az ünnepi palota, mivel minden egyes templomban, méreteitől és külsejétől függetlenül, maga az Úr van jelen, Istenségének teljességében. Amikor Isten templomába jövünk, és a szent eucharisztiában részesedünk, Istennel egyesülünk, Istenben részesedünk, és az Úr megtisztítja lelkünket minden szennyfolttól.

Éppen ezért igyekezzünk minél gyakrabban eljönni erre az isteni lakomára, részesedni Krisztus Szent Titkaiban, hogy maga az Úr töltsön el bennünket isteni kegyelmével, gyógyítson ki minden lelki és testi bajunkból, végezze munkáját bennünk és rajtunk keresztül, és vezessen bennünket s a bennünket körülvevőket arra az útra, amely az üdvösséghez vezet.

Kedves Testvérek és Nővérek, Isten legyen Mindnyájatok segítségére!

Isten kegyelmes segítségét kívánom e szent templom papságának és az egész magyar egyházmegyének! A papi szolgálat nem könnyű szolgálat, igen felelősségteljes. Kivételes bátorságot igényel, önfeláldozást és teljes önátadást, hiszen mintája nem más, mint maga Krisztus szolgálata. Krisztus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő szolgáljon, és adja oda életét váltságul az emberekért. A pap nemcsak Isten szolgálatára van rendelve, hanem minden ember szolgálatára, azért, hogy teljesen nekik szentelje magát. Kívánok e szent templom és a magyar egyházmegye papságának áldozatos szolgálatot, amelyet maga Urunk Jézus Krisztus bízott ránk, hogy jó pásztorok legyünk, név szerint ismerjük juhainkat, ők pedig hallgassanak a szavunkra (Jn 10,3-4).

Kedves Testvérek és Nővérek, még egyszer szívből köszöntelek Benneteket, és átadom Kirill pátriárka köszöntését és áldását, aki több alkalommal is meglátogatta ezt a szent templomot, szent liturgiát végzett is, amikor még metropolitai rangban a Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának elnöke volt. Isten segítsen Mindnyájatokat! Az Úr őrizzen meg Titeket számos és áldott éven át!”

Hilarion metropolita köszöntő szavaira prot. Magyar István válaszolt:

„Nagyméltóságod hat éven át szolgált főpásztorként egyházmegyénkben, és ez élénken él a mi emlékezetünkben. Jól emlékszünk, hogyan vezette ezt a kis nyájat. Azok, akikebbe a templomba járnak, és ismerik Önt, emlékeznek e nyáj iránt tanúsított szeretetére. Szívből kívánom, hogy Isten segítse meg Önt nehéz és felelősségteljes szolgálatában.”

Hilarion metropolita a szent liturgia végén minden hívőnek átadott egy kis emlék-ikont, amely a „Minden Bánkódók Örvendezése” Szűzanyát ábrázolta.

 

(Forrás: Служба коммуникации ОВЦС – Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának sajtószolgálata)

 

 

This post is also available in: orosz