2005. április 17-én, a Nagyböjt 5. vasárnapján, amelyet az Egyház a hagyomány szerint Egyiptomi Szent Máriának szentel, Hilarion (Alfejev) Bécsi és Ausztriai püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja Szent Liturgiát szolgált a budapesti Nagyboldogasszony templomban annak papsága részvételével, nagyszámú hívő jelenlétében. Az istentisztelet a szokásos módon három nyelven, magyarul, görögül és egyházi szlávul zajlott. A Nagybemenetet követően Hilarion püspök atya pappá szentelte Tarkó Mihály diakónust, aki a Nagyboldogasszony egyházközségben kapott lelkészi beosztást. Az új lelkész számos szép ajándékot vehetett át a Liturgiát követően, így többek között egy gazdagon díszített, oltárasztalra való Evangéliumos könyvet, amelyet Bilku Szergij atya, az Egyházmegyei Hivatal titkára készített áldozatos munkával.

A Liturgia befejeztével Hilarion püspök a következő beszédet intézte az újonnan felszentelt lelkészhez és a hívekhez:

Az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében.

Kedves atyák és testvérek!

Egyházunk életében ma egy igen fontos és jelentős esemény történt. A Szent Lélek kegyelméből Ortodox Egyházunk és a mi Magyar Egyházmegyénk egy új lelkipásztorral, egy új pappal gyarapodott. A mai napon szeretnék tanító beszéddel fordulni az újonnan felszentelt lelkész atyához, és kérem, hogy önök is hallgassátok meg ezt a beszédet.

Az Úrban szeretett testvérem, Mihály atya, köszöntelek Téged a mai napon elvégzett felszentelésed alkalmából. Az „isteni kegyelem, amely mindenkor orvosolja a betegségeket, és kipótolja a hiányokat” az én méltatlan személyem által, az én méltatlan kezeim által, amelyeket rád helyeztem, ma reád szállt, és Isten Egyháza papjává tett Téged.

Pap csak az lehet, akit az Úr elhívott erre a szolgálatra. Csak az az ember, akit maga Isten választott ki, és erre a szolgálatra rendelt. És neked meg kell becsülnöd ezt a kiválasztottságot, ezt az életedben bekövetkezett nagy eseményt, hogy Isten elhívott Téged az Ő szolgálatára. Hálát kell adnod Istennek azért a bizalomért, amelyben részesített, azért a hatalmas ajándékért, amellyel ma megajándékozott. Az ember úgy lesz pappá, hogy Krisztus Egyháza kiválasztja őt, és odahelyezi őt az Egyházba, Isten népének szolgálatára. Az Ortodox Egyházban a papság nem egy bizonyos fajta kegyelem, amely egy konkrét embernek adatik. Ez olyan kegyelem, amelyet az egyházi közösség kap meg. A papság szentségének nincsen semmilyen jelentősége, semmilyen értéke ha nem az egyházi közösségben, nem Isten Egyházában valósul meg. Ezért azt az ajándékot, amelyben ma részesültél, egész életedben őrizned kell, áldozatosan és becsülettel végezve papi szolgálatodat. Mert boldog az az ember, aki a papság szentségében részesülve megőrizte azt, mint felbecsülhetetlen értékű és drága ajándékot, és aki úgy állhat majd meg Isten színe előtt Krisztus félelmetes második eljövetelekor, mint Isten Egyházának papja. De jaj annak az embernek, aki elveszíti ezt az ajándékot és aki papi hivatását hanyagul végzi! Ne feledd el, hogy a pap elsődleges feladata, hogy ott álljon Isten népével együtt, Isten népe élén Isten színe előtt, hogy imádkozzon, bemutassa a Szent Liturgiát és kiszolgáltassa a szentségeket. Ezért neked szüntelenül életben kell tartanod magadban az imádság és az Isten iránti szeretet lángját. Mindennap imádkoznod kell, olvasnod kell a Szentírást, a szentatyák műveit, amelyek megtanítanak Téged mindarra, amire szükséged van a papi szolgálatodhoz.

Pál apostol szavai szerint a pap olyan ember, aki „példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban” (1Tim 4,12). Példaképnek lenni a hívők számára beszédben, ez azt jelenti, hogy a Te beszédednek nem egyszerű emberi beszédnek kell lennie, hanem a Szent Lélek kegyelmétől áthatott beszédnek. De ahhoz, hogy példa lehess beszédben, példát kell mutatnod életeddel is, mert e kettő elválaszthatatlan egymástól. Amilyen életet él az ember, olyanok a szavai is. És ha pusztán arra alapozod prédikációidat, amit másoknál olvastál, ez igen kevés ember szívét fogja megérinteni. Ha viszont elmélyült lelki életet, keresztény életet élsz, mindig lesz mit megosztanod Isten népével. Mert akkor prédikációdból nemcsak az a bölcsesség olvasható majd ki, amit más emberek könyveiből vettél, hanem az a saját lelki tapasztalat is, amelyre a jóért, az Istenben való életért folytatott küzdelem során tettél szert.

Teológus Szent Gergely mondja, hogy az embernek először magának kell eljutnia Istenhez, hogy aztán másokat is elvezethessen Hozzá. Először magának kell megvilágosodnia, hogy aztán másokat is megvilágíthasson. Ezért a Te életednek olyan mintaképnek, olyan ikonnak kell lennie, amire rátekintve az emberek ihletet merítenek saját életükhöz. Példaképnek kell lenned a hívők számára szeretetben. Ez azt jelenti, hogy minden szavadat és tettedet át kell hogy itassa a szeretet. Szeretned kell a népet, és akkor Isten népe is szeretettel fog közeledni Feléd. A pap nagy hatalmat kapott Istentől, ám ez a hatalom mindenekelőtt a szeretet hatalma. És ha a lelkész tetteit és szavait nem hatja át az isteni szeretet, akkor a nyáj soha nem fogja megszeretni és becsülni őt. Nagy-nagy figyelemmel kell lenned mindenki iránt, aki csak Hozzád fordul, hogy segítséget és lelki tanácsot kérjen Tőled, mindenki iránt, aki gyónásra járul, aki vigasztalást keres. A papság nem azért adatik az embernek, hogy uralkodjon a lelkek felett, hanem hogy szolgáljon az embereknek és segítsen nekik.

A mai evangéliumi olvasmányban arról hallhattunk, hogyan járult a Megváltó elé a tizenkét tanítvány közül kettő, Jakab és János, azt kérve, hogy amikor majd eljön az Ő Országában, egyikük a jobb, másikuk a bal keze felől ülhessen. Az Úr pedig ezt mondja: „Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Ők ezt válaszolják: „Meg tudjuk tenni.” Az Úr ekkor ezt mondja nekik: „Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem az Atyáé.” És amikor a többi tanítvány megharagudott Jakabra és Jánosra, az Úr ezt mondta nekik: „Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon az embereknek, és életét adja váltságul értük” (Mk 10,32-45). Legyen ez az evangéliumi elbeszélés intelem egész hátralévő életedre. Ki kell majd innod azt a poharat, amelyből az Úr ivott, és meg kell keresztelkedned azzal a keresztséggel, amellyel Ő keresztelkedett meg. Ez annyit jelent, hogy sok megpróbáltatást és kísértést kell majd kiállnod, melyek nélkül nem is képzelhető el a lelkipásztori szolgálat. Valószínűleg nincs egyetlen olyan pap sem, akinek ne kellett volna kiállnia ezeket a próbatételeket, ami által Krisztushoz lesz hasonlóvá, Aki a kereszten szenvedett. Mert a pap maga is keresztre feszíttetik, maga is teljesen odaadja életét az emberekért. Dicsőségre és jutalomra viszont ne gondolj, mert ez nem Tőled függ. Ami Tőled függ, hogy igaz és jó pásztor légy, hogy életed minden napján, minden órájában és minden percében Isten és az Ő népét szolgáld. Ami Tőled függ, hogy kiidd Krisztus Urunk poharát és megkeresztelkedj az Ő keresztségével. És hogy ezért milyen jutalmat kapsz majd, annak egyedül az Úr a tudója.

Te a Magyar Ortodox Egyházmegye papja lettél. Ez azt a feladatot rója Rád – akárcsak a többi lelkészre –, hogy megőrizd és megsokszorosítsd azt a magyar ortodox hagyományt, ami ebben a templomban és ebben az egyházmegyében alakult ki az elmúlt néhány évtized során. Át kell venned a stafétabotot azoktól a paptársaidtól, akik sok évtizeden át munkálkodtak a magyar ortodoxia megteremtésén. Ugyanakkor a szívednek nyitva kell állnia minden ember előtt, függetlenül nemzeti hovatartozásától. Hiszen Szent Pál apostol is azt mondja, hogy Krisztus Egyházában „nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol 3,11). Ezért Te, mint Krisztus Egyházának lelkipásztora, aki felülemelkedik minden határon és különbségen, nyitott szívvel kell fogadnod az embereket, nem nézve nemzeti hovatartozásukat. Minden Hozzád érkezőben Krisztust kell látnod. Akkor majd az emberek is úgy tekintenek Rád, mint Isten kegyelmének élő megtestesülésére, akkor Krisztus is megáldja lelkészi szolgálatodat. Emlékezz rá, hogy a papság szentségét püspököd kezéből kaptad meg. Emlékezz arra is, hogy a püspök az apostolok utódja, Te pedig az ő küldöttje vagy. Ezért légy mindenben és mindenkor engedelmes püspöködnek; soha semmit se tégy az ő áldása nélkül. Tartsd meg a Szent Ortodox Egyház kánonjait, soha ne hágd át őket. Tartsd meg Krisztus Egyházának parancsolatait, amelyeket az Egyház a Te és minden egyes hívő keresztény ember üdvösségére alkotott. Ha ilyen jó pásztor leszel, akkor az Úr hosszú időre megőriz Téged kegyelmében és megadja Neked, hogy sok-sok esztendőn át kegyelemben szolgálhasd Krisztus Egyházát és az Ő nyáját, Isten nagy dicsőségére.

Pappá szentelésed emlékére fogadd idősebb paptársaid ajándékát, ezt az oltárasztalra való magyar nyelvű Szent Evangéliumot. Adja Isten, hogy az Evangélium ne csak az a könyv legyen, amelyet az istentiszteletek során kihozol az oltárból vagy megcsókolsz, ha az oltárasztalon fekszik, hanem az, amelyiket nap mint nap kézbe veszel, hogy ez alapján építsd fel lelkészi életedet. Egyházmegyénk lelkészeit arra kérem, hogy teljes erejükből támogassák az újonnan felszentelt atyát. Tanítsák meg őt az istentiszteletek végzésére, osszák meg vele azt a lelkipásztori tapasztalatot, amelyre lelkészi munkájuk során tettek szert. Önöket, kedves testvérek arra kérem, hogy imádkozzanak azért, hogy az Egyház Mihály atya személyében egy méltó papot kapjon, hogy az Úr adjon neki kellő erőt e nehéz, de üdvös kereszt hordozásához, Krisztus Egyházának szolgálatához. Ő támogatja majd önöket, önök pedig támogassák őt. Ő imádkozik önökért, önök pedig szintúgy imádkozzanak érte. És imádkozzanak értünk, Krisztus Egyháza többi papjáért is, hogy az Úr megadja nekünk, hogy mindenkor hivatásunk magaslatán álljunk, hogy megáldja lelkészi szolgálatunkat.

Kedves atyák és testvérek! Mindenkit szívből köszöntök ezen a vasárnapi napon. Kívánom önöknek, hogy kegyelemben jussanak el a Szent Nagyhétre és lelki örömmel, lelki ujjongással fogadhassák Krisztus közelgő Feltámadást, a Húsvét ünnepét. Most pedig járuljanak áldásra az újonnan felszentelt atyához, és adja Isten mindnyájunknak, papoknak és világiaknak is, hogy igaz keresztény életet élhessünk, és örököseivé legyünk Isten Országának. Ámin.